Mikor kitaláltam, hogy az egyik kedvenc kiadómról írok 20. születésnapja alkalmából, rögtön rájöttem, hogy egyetlen posztban képtelenség lenne összesűríteni akár csak a legfontosabb információkat ennyi évről, több alkiadóról, az aktuális zene készítőiről, illetve a személyes érzelmeimről, mint ahogy akkor is gondot okozna a választás, ha egy teljes hónapig lenne ez a téma. Szóval a valóban tömör bejegyzések oka mindössze annyi, hogy túl sokat akartam túl kevés karakterben, de remélem legalább minimálisan elértem kitűzött céljaim: viszonylag átfogó ismertetőt nyújtani azoknak, akik eddig elkerülték egymást a nindzsákkal; illetve feleleveníteni azok emlékeit, akiknek hozzám hasonlóan akadnak.
A mai zene pedig méltó befejezése a sorozatnak, hiszen a Robert Owens által felénekelt Walk a mile in my shoes feldolgozás a legfontosabb számomra a zen címkékkel ellátott megjelenések közül.