micsoda boldogság még csak el sem dönteni azt, amit nem fogsz megcsinálni.

virágok közt a réten, és nem nyúlni egyikhez sem.
amikor először megértettem, hogy az egész rétet haza tudom vinni anélkül hogy leszakítanám, úgy hogy elmesélem, azt hittem a létezés titkaihoz jutottam közelebb. fontoskodva jártam a virágok között, mint egy kis pap, és gondolatban csokrot kötöttem belőlük. lényegesen egyszerűbb volt így tenni, mint megtenni, talán minden erkölcs csak a kényelem miatt van, de valahogy így kezdődött, hogy aztán évekkel később valami szerelmi zsarolós játszma kellős közepén azt a mondatot kapjam hogy 'és még egy szál virágot se hoztál nekem soha'. pedig pont a sarkon volt egy virágárus, majd mindennap hoztam magamban azt az egyet se. mennyi gondolás volt ebben is; akkor sejtettem meg először, hogy az ember még akkor is egyedül van, amikor épp sikerül belebújnia másba.

a mondatokkal is úgy voltam, mint kisgyerekként a virágokkal; ha észrevettem hogy szépek, rohantam csokorba gyűjteni, és találni valakit, akinek oda lehet adni őket. először még csak nem is a profitért; az elején még tényleg csak gesztus a gesztus. ahogy a virágokat is, ha oda adtam a nagymamámnak, és elérzékenyült tőle, tudtam hogy könnyebben kapok fagyit, majd szép lassan biznisz lett az egész. szép mondatokkal könnyebb volt izmosnak látszani, és a sekélységeim is mélységekként visszhangoztak; később megtanultam, hogy az emberek értékelik, ha szépeket hazudsz nekik, már csak a törődés miatt is; akkor kezdtek rosszul menni a dolgok, amikor elkezdtem igazat mondani.

de mondani mindig kellett valamit, nagymama nézd mi van a kezembe, milyen szép. ha gaz, ha dísznövény mondani mindig kellett valamit. mostanában kezdem sejteni, hogy micsoda gyönyörűség bizonyos mondatokat nem kimondani, leírni. éjszaka arra jársz, rímelt, szép puha mondatok, némelyikük igaz, a másik meg attól az, hogy sosem lesz az. van amelyiket minden percben kimondanak valahol, van amelyiket sose fognak; aztán felébredsz, és belefojtod őket a kávédba. nagymama nézd, mi van a kezembe, milyen szép a semmi.

ülni egy lány előtt, nézni ahogy a válláról lecsúszik a pánt; és amikor megszólalsz csak azt mondod; 'még egy sört?' pedig micsoda gyönyörű közhely csokort hallgattál el közben, fejetek fölött ott a hold, meg minden. és így tovább; fáj, és nem mondani többet, jó, és erről sem mondani többet, aztán szép lassan még ezt se. rohangálni a szavak mezején, és nem hozni el belőle egyet sem.

úgy beszélni rólad, hogy meg sem szólalok; úgy írni miattad, hogy nem ütöm le a billentyűket.
vagy egyzenét posztolni úgy, ahogy illene; egy zene, egy szó: ez jó.

az alapján, hogy mennyi nyálas hülyeséget írtam eddig, talán el tudod képzelni, mennyi nyálas hülyeséget nem írok le most erről a számról.

de azért, ha lehet, hallgasd meg még egyszer, és hangosítsd fel. ez a fránya jutub nem az igazi, viszont számomra megdöbbentő módon, itt tényleg leszedheted, a látszat ellenére mindenféle átverés nélkül, ráadásul tényleg egyszerűen csak a download gombra kattintva. fene se gondolná ebben a mai világban.