'megint elkezdődik a faltól-falig sétálás
az itt-ott ketrecszerű dialektikája'
menjünk inkább sétálni.
az ősz sose lesz ilyen már, mint ezen a videón, mert már egyszer volt, és azt hiszem az ami egyszer volt, az onnantól kezdve folyamatosan csak lesz, és ennél nem lesz több, egészen addig, amíg meg nem tanuljuk, hogyan kell folyamatos jelent csinálni a múltidőből, de az effajta mondatokat úgyis össze kellene söpörjék a nénik a vastag seprűikkel, hogy zsákokba csomagolva elvigyék, és füstöt csináljanak belőle, mint a levelekből;
azt se tudom egyébként, hogy tényleg volt e ilyen szép az ősz, mert bár emlékszem, hogy hogyan emlékszem rá, de azt már nem tudom hogy azért, mert így volt, vagy azért, mert így akarok emlékezni rá, az se biztos már hogy ősz volt, nézd, ez a videó május, a levelek virágok, ha összehajtod az időt, a két szélénél talán egymásba látszanak a dolgok, a szeptember a május, nem a tél jön, hanem a nyár, én talán te, ez a város az a város, lehet, hogy a te utcádon megyek majd, ha hazamegyek, és talán nélküled vagyok igazán veled;
mindegy is. nézd ilyen is van; nem írok többet.
Utolsó kommentek