Emlékeztek még az Eljő a napunk című filmre, melyben Vincent Cassel és ifjú pártfogoltja egy a vörös hajúakat kirekesztő társadalomból próbál (több-kevesebb sikerrel) kitörni? Ha az a film nem is, de ez a M.I.A. videó már biztos emlékezetesebb mindenkinek. A fim és videó rendezője ugyanaz a személy, bizonyos Romain Gavrais, aki úgy tűnik valamilyen oknál fogva a vörös hajú szereplőket tartotta a legalkalmasabb kifejezőeszköznek vizuális hadjáratához, mely természetesen az igazságtalan diszkriminációt (érted, born free) vette célba.
Ha Gavrais akkoriban ismerte volna a King Krule/Zoo Kid/DJ JD Sports, és a még ki tudja hány álnév mögött alkotó, ugyancsak rőt hajzattal büszkélkedő Archy Marshall-t, az ő karaktere alighanem önmagában több izgalmat rejtett volna számára is, mint Cassel és M.I.A. együttvéve.
Én is könnyen elsiklottam eddig a fiatalember munkássága mellett, egészen az igen izgalmasra sikeredett új Mount Kimbie lemez megjelenéséig. Ugyanis az albumon szereplő két (egyik, másik) King Krule vendégszereplés alaposan felcsigázott, és további kutakodásra sarkallt. Volt is mibe beletúrni, mert ez az épp csak húszas évei elején járó figura, meglehetősen aktív alkotó, méghozzá több műfajban is párhuzamosan.
Ott van mindjárt az a számonként a bandcamp-re felpakolt "album", ami inkább Archy sötétebb, gitáron szöszmötölős oldalát mutatja be, a számokhoz fűzött apró, hol megkapóan őszinte, hol egészen szórakoztató megjegyzésekkel kiegészítve. De kár lenne szó nélkül elmenni a hip-hop, jazz és különböző hangminták által orientált projektjei, az Edgar The Beatmaker, vagy a már említett DJ JD Sports mellett, de ha ez nem lenne elég, érdemes még azt is meghallgatni, milyen kis finom éjszakai mixet állított össze nemrég a BBC-nek.
Gondban is voltam persze a választással, hogy akkor mit is mutassak meg ettől a sráctól, a hip-hop-os vonalat, amiben néha tényleg egész ügyes dolgokat művel a haverjaival, ezt a jazz-es hatásokat mutató dalt, vagy inkább ezt a psychobillysebb számot, de aztán maradtam annál a videónál, ami annak idején az áttörést hozta Archy-nak, és ami miatt most már elég sokan várják évek óta azt a bizonyos első "rendes" nagylemezt.
Azért itt a végén visszakanyarodva Romain Gavrais-hez és az ő vizuális művészetéhez, már csak azért is érdemes lenne meggondolni a közös munkát, mert Archy ritka megnyilatkozásai alapján elég érzékeny a társadalmi-, és az azzal erősen összefüggő művészeti problémákra is, így aztán lenne közös téma gyaníthatóan. Tanult gyerek ez az Archy, szó mi szó, de ezzel most inkább nem fárasztanék senkit (akit érdekel, hogy miért nem szereti a kapitalizmust, és mit gondol saját generációjáról, annak ezt és ezt a cikket ajánlom), ide a zenéért jövünk ugye, de azért az sokat elmond a karakteréről, hogy amikor nekiszegezik a kérdést, hogy ha otthon, azaz Londonban lett volna a híres zavargások idején, részt vett volna-e a lázadásokban, csak egy laza "I dunno" a válasza.
Jó lenne az a Gavrais-King Krule közös videó, higgyétek el.
Utolsó kommentek