mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Golden Animals - You Don't Hear Me Now

2013.07.30. 09:00 - apróbetűsrész



Talán (most nem is emlékszem hirtelenjében) már meséltem arról, hogy mit gondolok úgy általában a hangulatról vagy a dolgok hangulatteremtő erejéről meg az effélékről. Mert ha valakinek lenne szándéka, gusztusa megkérdezni tőlem, hogy ugyan, te mit szeretsz az életben, akkor alighanem az elsők között bukkanna fel a hangulat a válaszként átadott listában. Mert a szavakkal nehezen leírható, de itt belül annál intenzívebben megélt, akár kellemes lúdbőröztetéssel kísért hangulat az, ami engem boldog emberré tud csinálni. És hát a jó hír az, hogy ez a valami bármilyen körülmények között felbukkan, körülvesz, bemegy, ott marad ésatöbbi. A kérdésre pedig, hogy most ebben mi a jó, értelmes felelettel már nem szolgálhatok, mert az ember ugye vagy érzi ezt az izét vagy nem. Mit szeretek bámulni a hőerőmű kéményein a sötétben? Szerintem ez tökegyértelmű.

Vannak aztán ilyen-olyan hangulatteremtő alkotások, amelyeknek életem meghatározó momentumaiban kell megjelenniük, s akkor minden rendben lesz. Sokszor ezekre a pillanatokra rá lehet segíteni azzal, hogy igyekszünk úgy elrendezni az eseményeket, hogy éppen tökéletesen passzoljon minden. Hadd mondok egy-kettőt! (Csak hogy lássátok, milyen olvasott és nézett vagyok.) Például annak idején egy szakajtás után volt remek választás Rubin Szilárdtól a Csirkejáték (igaz, mélyítette a depressziót, nadeakkoris) vagy Kunderától a Nevetés és felejtés könyve. Utazáshoz olvassátok az Egymáshoz tartozók harmadik részét (Háy János). Krasznahorkaiba novemberben, legkorábban októberben kezdjetek belemélyedni.

És hogy aktuális legyek (mert bár tudom, keddre itt a front, e sorok írásának idején nincs ennél fullasztóbb aktualitás), a kánikuláról is eszembe ötlik néhány, egymástól totálisan független dolog: Spielberg legjobb filmje, a Párbaj, a Swimming Pool című Ozon-thrillerszerűség, melyben az a Charlotte Rampling játszik egyébként, aki mostanában Dexter mellett tűnik fel a sorozatgyilkosos teleregényben. A Lugas időtlen című novella Parti Nagytól. Vagy itt van a Mario és a varázsló, aminél meg még nem sok jobbat olvastam. Mind nyár. Esetleg annak árnyoldalai vagy árnyas szépségei.



Meg itt van ez a zene a brooklyni desert-psych duótól (mennyire jó már ez a stílusmeghatározás!), amely egyrészt egészen vadonat, másrészt belekapott a lelkembe, és elképzeltem rá mindenféle lassúzást meg csókolódzást leányokkal azon melegében.

Befejezem, mert ahogy rövidülnek a nappalok, úgy rövidülnek a bekezdéseim is.

(Epilógként annyit tennék hozzá, hogy ha akad, aki véletlenül viszonylag rendszeresen olvas engem, biztos unja már a duzzogásomat, de akkor is elmondom újra, hogy a magyar, egyébként nem is olyan rossz koncertfelhozatalból milyen fájdalmasan hiányzik egy bizonyos szegmens, s mennyire fel se merül senkiben, hogy elhozzanak olyan, psy-skatulyába sorolható zenekarokat a székesfővárosba, akik nem mellesleg egyébként éppen errefelé, a volt szocialista blokkban turnéznak, csinosak, jóképűek, ügyesek. De most komolyan, miért? Mire meg talán és esetleg eljutnak ide, kiégnek, megöregszenek, unalmasak lesznek. Mint én.)

Címkék: amerikai pszichedélia 2013 2010es évek golden animals desert psych






A bejegyzés trackback címe:

http://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr935429659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.