Az utóbbi pár hétben szinte elfelejtettem zenét hallgatni. Az ipodomon ugyanazok az albumok vannak hónapok óta, ha elindulok valahova otthon felejtem, vagy épp olyan dologgal foglalkozom a laptopomon, ami miatt nem hallgathatok zenét. Hiányzik a zenehallgatás.
Apának Poppy volt a beceneve egyetemista korában. Körülbelül 12 éves lehettem, amikor behozta féltve őrzött kincsét a szobámba, és megpróbált elindítani a helyesnek vélt úton. Egymás után fűzte be a saját maga vágott szalagokat az orsósmagnóba, és kissé recsegve ugyan de beköltözött apró kamaszszobámba a nagy öregek hangja. Led Zeppelin, Deep Purple, Uriah Heep. És persze sokan mások. Nem tudom, hogy eléggé értékeltem-e akkor apám gesztusát. Ő megpróbálta. Én más irányba indultam el.
Utolsó kommentek