Ez is csak egy szürke esős napnak indult. Későn keltem mert hetek óta valami megmagyarázhatatlan fáradtsággal küzdök. Elindulni sem volt kedvem, igazából nem is volt sehova sem elindulni valóm. Szokásom beragadni a startnál és a nap hátralévő részében hiába futom a csúcsköridőket a rajtnál precízen elindultakat sosem tudom befogni.

Azonban valaki rámírt, hogy beszélni akar velem itt meg itt. Beszélni és nem csak chatt üzenetekben megvitatni a témát. Micsoda felfrissülés valaki élőben akar velem beszélni!

Szakadt az eső, de nem érdekelt. Elindultam. Már a második biciklimet vesztettem el rövid időn belül, így gyalogoltam. Pocsolyák erre pocsolyák arra, mikor az egyiket kikerülöm egy másikba lépek.

Ez sem zavart. Végre frissítettem a lejátszóm kínálatát így az új zenék bizsergető érzésével a szívemben sétáltam. A város is másképp nézett ki, a sarok ahol az elmúlt félévben mindig ugyanaz a szám szólt most másképp fordult utánam.

Kora délután az utcákon szinte csak kutyákat sétáltató embereket látni. Egyszer, még régebben szembejött velem egy pónit sétáltató nő. Nem is lepődtem meg, annyira természetesen lépdelt ez a pici ló a gazdája mellett.