A chicagói Trouble In Mind kiadó történetét többször is át kellett olvasnom ahhoz, hogy elhiggyem. Nem szoktam hinni a tündérmeséknek, pedig ez tényleg úgy hangzik. A TIM kiadót egy házaspár igazgatja: a zene iránti szeretetből és lelkesedésből: ugye, hogy mennyire gyanúsan hangzik? Ráadásul mindezt a rendes 8 órás munka után, a profitot, mint olyat nagy ívben le.
Bill és Lisa Roe csak hobbiból indították a kiadót, azért, hogy amíg saját zenekaruk működése szünetel, addig se szakadjanak el teljesen a zenétől. Aztán a hobbiból mérvadó, ízlésformáló kiadó lett, akiknek már külön színpad jutott a tavalyi, liverpooli pszichedelikus fesztiválon. A legjobbat még nem is mondtam: csak olyan zenét adnak ki, amiben 100 százalékosan biztosak. Ha valamelyikük meginog, akkor nincs megjelenés. Hivatalos állásfoglalásuk szerint a 2 és fél perces popdalokban hisznek, ezért is adnak ki rengeteg 7 incses kislemezt, mondván egy kevésbé ismert zenekarnak az a legjobb formátum a bizonyításra.
családi vállalkozás - jó környezetben nő az a gyermek
Szerepelt már itt blogon a katalógusukból sok minden: a holland barokk-pop zseni Jacco Gardner, az időutazó Maston, a sallangmentes The Resonars, a csodabogár Morgan Delt, a hippi-garázs rockban utazó Night Beats, az atyaúristen Ty Segallról nem is beszélve. De van még bőven kincs a TIM kiadványai között, úgyhogy most ezekből mazsolázok inkább.
Svájcból is csak ez a kiadó képes felfedezni a legnagyobb értéket. A Klaus Johann Grobe a legszebb német krautrock hagyományokat idézi. De nem csak nosztalgia produkcióról van szó, ez a zenekar jelenleg a csokinál is fontosabb export-terméke Svájcnak.
A TIM kifejezetten jó füllel turkál az európai zenekarok között. Hollandia és Svájc mellett Franciaország sem maradt le a térképükről. A The Limiñanas duója például elég nagy fogás. Ki tudna ellenállni ennek a Velvet Undergroundot idéző álprimitív muzsikának. Emellett még a francia-angol-spanyol szövegek is kifejezetten szórakoztatóak, ha érted őket, ha nem. Ilyen lett volna a White Stripes, ha Jack White nem tudott (vagy nem akart) volna elég jól gitározni.
Amiben még nagyon hatékony a TIM szűrője, az a hitelesség kérdése: a kiadó befutásában nyilván nagy szerepe volt a nagy garázs-, psych rock reneszánsznak, de mindig sikerült olyan előadókat találniuk, akikből zsigerből jön ez az "esztétika". Az Apache Dropout például elég mocskos és gonosz ahhoz, hogy elhiggyük, náluk sem egyszerű divat-meglovaglásról van szó. Ja és a lemezborító grafikáját a kiadó feje, Bill Roe készítette.
Sokáig lehetne még sorolni a jobbnál jobb produkciókat, de legyen elég még egy fejezet ebből a tündérmeséből. A TIM működését jellemzi, hogy több zenészt is ők biztattak fel arra, hogy az anyazenekaruk mellett saját szólóanyagukat se hagyják a fiókban porosodni. Így lépett ki Ty Segall árnyékából a nem kevésbé tehetséges Mikal Cronin, és így nem maradt rejtve a világ előtt - az amúgy a kiváló MMOSSban gitározó - Doug Tuttle lebilincselő dalcsokra.
Böngésszetek, és rendeljetek tőlük, valószínűleg nincs az a mennyiségű pénz, amit ne lehetne elkölteni a webshopjukban.
Utolsó kommentek