mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

nyolcvan linkkel a hold körül - project mooncircle

2014.03.16. 17:30 - aki nincs




régi vágyam egy kossuth díjas idézettel kezdeni, így essünk is túl rajta, asszondja:
'annyi minden változik, nem biztos semmi sem / legalább te legyél az nekem'
hát persze hogy a kedvenc kiadójára gondolhatott ő is.

hiszen a menthetetlenül átalakult zeneiparban még mindig biztos pontnak tűnhetnek a kiadók, sőt, furcsa módon míg a szerepük egyrészt jelentősen csökkent - hiszen míg régen ha nem volt kiadód, nem sok esélyed volt zenegyártáshoz elengedhetetlen stúdiózás - lemezgyártás - kokainozás költségeit fedezni, a csajokról és a videókról nem is beszélve, míg ma már ugye egy sivatagban álló lakókocsiban is lehet kapcsolat, másrészt viszont pont emiatt a szerepük mégiscsak továbbra is jelentős, sőt talán fontosabb mint valaha, hiszen segíthetnek megszűrni azt az elképesztő dömpinget, ami folyton elárasztja a gyanútlan hallgatót, és ha minden jól megy, segítenek kiemelkedni a sok szar közül annak, aki megérdemli, így a tőlem sajnos elkerülhetetlen kínos hasonlattal élve, szigetekként zöldelnek az internet tengerén - bizony, az ember legalább tudja hogy ha oda megy, ott mindig van valami.

a megboldogult - megszomorodott régi szép időkben egy ninja tune kiadványnak úgy örültem, mint - a zöld szigetes után a majmos farkos hasonlat gondolom tiszta felüdülés-, és egy kezemen meg tudtam számolni honnan lehet warp lemezeket beszerezni (egyébként elég volt a wave-ig menni, vagy ha bírtad a bunkóságot, akkor a deep-be), a tru throughtsnak meg az első pár megjelenéséből könnyen lehetett arra következtetni, hogy ezek egyszerűen nem tudnak hibázni. persze nem így történt, viszont a hidden orchestráért továbbra is jár nekik a pacsi-puszi-letöltés - jut eszembe, itt egy újabb zseniális mixtape a rejtett jánostól, aki simán a világ legjobb didzséje lenne a mixei alapján, bár pont stúdióban hegeszti össze őket, a saját bevallása szerint hónapokon keresztül, de a végeredményt hallva ez nekünk legalábbis mindenképpen megéri.

de folyton jó zenéket nyomatni persze baromi nehéz dolog, ráadásul elvileg megújulni se árt, így ma már például az a szentségtörés is bekövetkezhet, hogy az utóbbi ninja tune-s dolgokat kimondottan unom (vagy én vagyok hülye és nem értem, de részemről ez se vigasztal, meg persze egy fink - cinematic orchestra megjelenést szó nélkül előrendelnék még így is, és tőlük való az a hülye nevű jono mccleery, aki tavaly beénekelte magát a jég szívembe - jaj ez a józsi már megint), a warpnál a legizgalmasabbak még mindig a régi matuzsálemek (lásd például tavalyi évet: boards of canada, jamie lidell, nightmares on wax, autechre, bibio, clark, stb), az olyan kiadók mint az ecm, vagy mondjuk a blue note meg még mindig el tudják hitetni veled, hogy nem csak olyan lehet a világ, mint amilyennek a hírekben látod, ugyanez igaz a raster norton kiadványokra is. baromi gazdag embereknek a putumayo válogatásokat továbbra is érdemes vásárolni, puszta dizájn elemként is tök jól néznek ki egymás mellett, a francia nova dolgairól nem is beszélve, most gondold el milyen szexi, ha van belőle harminc különböző színű a polcon. aztán vannak kiadók, amik olyanok - jézusom, megint jön egy hasonlat - mint mondjuk a kedvenc éttermed, ami biztosan működik az első randinál épp úgy, mint az utolsónál, nekem ilyen például a rune grammofon, a könyékig izlandi, és épp ezért szupercuki morr music, vagy a régi jazzland, esetleg a late night tales sorozat, (a back to mine-ért milyen kár, bár nem szűnt meg csak átalakult) de egy ideig így voltam a peter 'minden magyar zeneszerző kedvence' gabriel real world kiadójával is, meg a six degrees dolgaival, szóval ha olyan volt a hangulatod, náluk mindig jól lakhatsz valamivel, még akkor is, ha esetleg folyton ugyanazt a jól bevált fogást kéred - ha csak az utóbbit nézzük, és a six degreesnél csak a banco de gaia munkásságát ismered meg, már jól jártál, és olyan sokból nem is maradtál ki (a bombay dub orchestráért azért mindenképpen kár), igaz mindez ez erősen szubjektív, dehát épp ez benne a szép ugye.

és sajnos hogy mennyire 'nem biztos semmi sem', az abból is látszik, hogy egy csomó nekem fontos - szimpatikus kiadó csődölt be, vagy fáradt el az évek folyamán: a music for dreamsért például szerintem kár (már teljesen csak a kenneth egójáról szól sajnos), ahogy a ködös albioni időket is könnyebb volt elviselni amíg volt a grand central, és az internet is sokkal szarabb hely, amióta meghalt a sutemos, ami egy sanyarú sorsú, de fantasztikus netlabel volt.

ez utóbbira egészen duci, már-már teltkarcsú vigasz lehet hogy a budabeats még mindig a régi, ráadásul a miénk, és bár az online kiadókkal ma már sávszélességet lehet rekeszteni, a budabeats olyan minőséget képvisel, ami messze kiemeli az átlagból, és ha már az effajta napfényes, seggrázós zenék után kutatunk, érdemes a carnibal háza táját is meghallgatni, ahogy a scour trendi gettófunkos dolgaiban is lehet kincseket találni, főleg ha eleget ittál előtte.


nade a trendiség címszavával meg is érkeztünk ennek a betűhadseregnek az igazi küldetéséhez, ami elvileg valami olyasmi, hogy a kedvenc kiadóról kéne írni. mint a fentiekből látható, sok kedvenc van, és az innentől kezdve megénekelt project mooncircle is csak egy közülük, az túlzás lenne hogy ez a legjobb, ellenben több szempontból figyelemre méltó, és ha már trendiség, megpróbálom ezt nem ilyen terjengősen, hanem a mostanában oly divatos, és szerintem némileg idegesítő portálok (666!) stílusában megindokolni:


- berlini, és ugye minden, ami berlinből jön az minimum szexi
- nagyon ügyesen reflektálnak a mostani divatos zenei irányzatokra, azaz a fő csapás irány az úgynevezett bass music (bár szerintem ennek az elnevezésnek semmi értelme sincs) , azaz főleg középtempós, bólogatós elektronikus zenék istállója, de belefér a technótól az oldszkúl hiphopon át a kimondottan szép, már-már könnyfakasztó downtempóig minden
- szintén ügyesen és okosan használják a mostanság divatos webkettőzést is, azaz facebookoznak - soundcloudoznak - twittereznek, folyton benne vannak a vérkeringésben, a vacsorájuktól a kedvenc zenéjükön át a pólójukat viselő kisfiúig mindenféléről posztolnak, de ezt mégsem idegesítő módon teszik
- ezekből kifolyólag van pénzük, amit szép, igényes kiadványokra költenek el - szinte mindegyik fizikai megjelenésük kellemes a szemnek, ami a mai időkben fontos szempont
- viszont időről időre nagyon bölcsen ingyenes kiadványokkal, letöltésekkel etetik a hallgatóságot, amik néha még a fizetős megjelenéseknél is jobbra sikerülnek
- partikat is szerveznek, ilyenformán nevelik a tisztelt ifjúságot - hogy messzebb ne menjünk, pont most pénteken volt flako a toldiban
- mindezek mellett mégis egy markáns arculatuk, és többé-kevésbé egyéni hangzásuk van, olyan elsőre is felismerhető, és a saját útjukon járó előadókkal, mint a számomra kisebb atyaúristenként tisztelt long arm, vagy a másik nagy kedvenc a sampler mester 40 winks, a csilingelő zseni, daisuke tanabe-ről nem is beszélve, vagy ott a leginkább piacképes nevük, a robot koch, meg az előbb említett flako
- finest ego néven saját rádió műsoruk van, természetesen berlinben, de sublabelként is működik ez a név, ráadásul válogatás sorozatuk is van ugyanezen a néven, ami mindig egy bizonyos terület (eddig japán, oroszország, új zéland, anglia-ír ország, német-ausztria-svájc volt terítéken, de elvileg terveztek egy cseh-magyar-ukrán-román megoldást is, én baromira kíváncsi lennék rá, de most már nem találtam infót a projektről, pedig volt róla szó)
- egy darabig úgy tűnt hogy viszonylag nyitottak és beskatulyázhatatlanok maradnak, ezt mondjuk az olyanokból lehetett gyanítani, mint például a graciela maria szinte akusztikus - a spanyol nyelv miatt szinte világzenének ható albuma - sajnos ez az oldaluk mostanában eltűnt egy kicsit, inkább az elektronikusabb dolgok maradtak, de nem lennék meglepve, ha lenne még meglepetés tőlük ilyen területen is
- hhv.de néven saját boltjuk van (ha jól értem a hhv tulajdonosa kezdte a project mooncircle-t, szóval pont fordítva, de az most mindegy), ami főleg interneten működik, és főleg zenékre specializálódott ugye, de lehet kapni a sapkáktól a cipőkön a gördeszkáig minden trendiséget. fizikai boltjuk is van berlin leghipszterebb környékén (a grünberger strassen már délelőtt olyan arcok sétálgatnak, mint akik nálunk a toldiban isszák a clubmatét péntek este)
- bár nem mindegyik kiadványuk figyelemre méltó, sőt egy ideig úgy tűnt hogy teljesen rámennek erre a kúl arcoknak való csak ma, csak most zenékre, viszont a minőség fokozatosan javul, és egyre inkább úgy tűnik, hogy ha ez így megy tovább, muszáj lesz komolyan venni őket, lásd például a már idén megjelent esőkutya nagylemezt (nem, ez nem tomvétc, de azért kurvajó) - ezt már évek után is emlegetni fogjuk
- és a rain dog mostani gyönyörűségén kívül is van már legalább négy olyan albumuk, amit szerintem baromira nagy kincs, ebből sokról volt is szó a blogon:

  • a long arm gyönyörű debütje luxusítva, olyan remixekkel a hozzávágott tartalomban, mint a már fentebb emlegetett hidden orchestra, vagy a berry weight (akik elvileg végre idén folytatják amit elkezdtek, íme egy ok bizakodóan tekinteni a jövőbe), a berlini tech király, robag wruhme, meg a konkurencia equinox kiadó üdvöskéje, a dday one
  • és ha már az equinox kiadó, jelenleg ott parkol, de ettől függetlenül előtte a mooncirclenél jelent meg a glen porter eddigi egyetlen elérhető nagylemeze, amiről szintén volt már szó a blogon, de most is megemlíteném hogy tíz pontból legalább kilences
  • a jó ideje hallgató, de attól még első lemeznek baromi kellemes mr cooper, aki amolyan bánatos, szofisztikált instrumentális hiphop albumot készített, valami olyasmit, amit dj shadownak, vagy dj krushnak kellett volna megcsinálni, ahelyett hogy meghülyülnek
  • a szintén holdkörös, és baromi jó bíteket gyártó arts the beatdoctor szupergroupja, a quadraphoni quartet, azaz a q4 egyszeri albuma, a fentiekhez hasonló mélabús hiphop, néha egészen jazzes pillanatokig elcsatangolva

 


ezek után már csak annyi maradt hátra, hogy pár ingyenesen elvehető sütivel megkínáljam a kitartó olvasót, akinek ezúttal is gratulálok hogy ilyen messzire eljutott, az egyik a krts boneheadja, egy tavalyi válogatásról, sajnos a krts nagylemezén nincs akkora szám, mint amekkora ez, (vagy ez), csilingelő mosolygás, ezt figyeld:

és itt töltöd le ingyen. ugyanez a tavaszi, rügyfakasztó hangulat érződik ebből a 40winks - long arm találkozásból, ezt a felhőjükről közvetlenül le is lehet szedni:

és ha már 40 winks (vajon innen van a nevük?), akkor kettőjük közül az egyiküknek a szóló projektjéből is érdemes ezt a számot letöltögetni, itt is zseniálisan használt hangminták szólnak, és ebben is búgnak a hárfák:

kissé melankolikusabb hangulatban folytatva jön a sokat bizonygatott rain dog, a figyelmes olvasó már biztosan tudja, hogy az új albuma egészen figyelemre méltóan sikerült, dehogy még szebb legyen a dolog, a lemez legjobb száma egy email címért elvihető:



szintén egy emailt kérnek, és szintén pont a legjobb számért - a blossom debütálásának újrakiadásán nekem amúgy is pont ez volt a kedvencem, bonobo rajongóknak egyenesen kötelező, ide kell kattintani hogy ingyen legyen, de ez se rossz:



ezek után ezzel a csilingelő álmodóval búcsúzom, az egered is megizzadt már a sok kattanástól, a szemed se hiszem hogy örülne még egy sor betűnek, egyedül a füled jön nekem eggyel, de erre majd visszatérünk egyszer, hiszen volt már, lesz még:

majd jövök.

Címkék: hiphop berlin elektronikus bass budabeats warp ninja tune nova records blue note sutemos tru thoughts ecm six degrees grand central real world egyzene születésnap putumayo music for dreams morr music project mooncircle raster norton






A bejegyzés trackback címe:

http://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr325864420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.