A Klaus Johann Grobe visszaszerezte a becsületét a popzene tetszhalott, már csak megszokásból létező fogalmának: a megjelenési dátumnak. Nekem legalábbis biztosan. Már szinte furcsának hat, ha valamit csak a megjelenés napján hallgathatunk meg, már rég elfelejtettem milyen is az, amikor visszaszámolom a napokat. A leakek, kiszivárgott, nyers verziók, hiányzó számok, losless flacek korában kissé nevetségesnek hat, ha magával az előadóval együtt, egy napon ugyanolyan izgatottak vagytok.
Mondjuk a Klaus Johann Grobe lemez, az Im Sinne Der Zeit megjelenése miatt nem fog felrobbanni a világháló, pedig ebben az eddig (zenei szempontból) meglepően langyosan csordogáló évben ez a kilenc szám kissebbfajta forradalom. Már volt szó róluk a blogon, de akkor csak a csodás Trouble In Mind kiadó egyéb megjelenéseivel összeeresztve; most már igazán kijárt nekik egy saját bejegyzés is. A becsapós név mögött igazából két svájci fiatalember, Sevi Landolt és Daniel Bachmann áll, a kettős akik a lehető legjobb kézzel nyúltak a mágikus szentháromsághoz, a dob-orgona-basszusgitár törékeny harmóniájához. Az egész ráadásul nagyon svájci: finom és óramű pontosságú, vagy hogy tovább fokozzam az izgalmakat omlós, mint a Lindt csoki és olyan stílusos mint egy Rolex óra. De most már elég a kínhasonlatokból, inkább hallgassátok az egy napja elérhető albumot, vagy ha már leszoktatok a lemezekről, akkor legalább olvassatok a gombok között:
Utolsó kommentek