Az elektronikus zenében jártas hallgatóknak feltehetően nem kell bemutatni a Drexciyát, a többiek számára viszont épp itt az idő, hogy megismerjék James Stinson és Gerald Donald mitikus formációját. Emlékszem, még nagyon fiatalon láttam ezt a nevet először a Freee magazinban, a legtitokzatosabb előadók listájának igen előkelő helyén. Lehet azon vitatkozni, hogy manapság a maszk mögé bújás mennyire marketing és mennyire valami magasabb célt szolgáló eszköz, de a detroiti srácok a '90-es években aligha azért léptek fel arcukat kendővel eltakarva, hogy minél több újság írjon róluk. Interjúkat csak ritkán és nagyon röviden adtak, képek szinte nem is készültek róluk, zenéiket rengeteg alteregó alatt jelentették meg, és azt hiszem viszonylag objektíven megállapíthatja mindenki, aki valaha is vett tőlük egy lemezt, hogy nem túl sok köze volt ehhez a körülöttük kialakuló mítosznak. Nekem először a késői Hydro Doorwayshez volt szerencsém, és bár ez aligha tartozik a legkiemelkedőbb megjelenéseik közé, rögtön meggyőzött. Ahhoz azonban, hogy megértsem a páros valódi jelentőségét az elektronikus zene berkein belül, a Neptune's Lair kellett: azt hiszem ekkor szerettem bele igazán az electróba, melyről addig nem igazán gondoltam, hogy azon túl, hogy mennyire izgalmas meg minden, érzelmek kifejezésének/előhívásának ilyen széles spektrumára képes. De valószínűleg a legtalálóbb a Drexciya befutását nagyban segítő (nem mellesleg Underground Resistance alapító) "Mad" Mike Banks visszaemlékezése: it was some of the weirdest space shit I ever heard.
Bár a nyolcvanas évek legvégén alakult, igazán csak néhány évvel később beinduló duónak még nagyban jelen kéne lennie a szcénában, sajnos már egy lezárt pályafutásról beszélhetünk csak, ugyanis James Stinson 2002-ben elhunyt. Bár Gerald Donald különböző neveken/formációkban jelentetett meg lemezeket azóta (Arpanet, Der Zyklus, Dopplereffekt), az elmúlt években róla is csak elvétve lehet hallani.
Zenét választani egy ilyen hibátlan diszkográfiából nem valami könnyű, de megvan az a remek előnye is, hogy hibázni sem igazán lehet.
Drexciya - Digital Tsunami
2014.05.05. 09:00 - gyurmapok
Címkék: detroit techno electro elektronika 2000es évek drexciya gerald donald james stinson
A bejegyzés trackback címe:
https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr36118778
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek