minden napra egy zene

A szánalmas mankós botorkálásokkal megtördelt, de egyébként végtelennek tűnő, gipszes kényszerfetrengést is képes volt tűrhetővé tenni (amúgy 2013 egyik legjobb lemezével, vagy legalábbis az egyik kedvencemmel) ez a szimpatikus kis olasz népség. cuki.

Pörgés Shostakovich mestertől. A kozák lovasság -ami agyam bal féltekét ostromolja éppen- ehhez képest kutyafasza. Metál, mi?

Tas elfingotta magát az Operában, Kalaf áriája közben. Tegnap ebédre csicseriborsó volt, és finom lévén vacsorára, majd ma reggelire és ebédre is csicseriborsót kajolt Tas. Az Operába indulás előtt, a biztonság kedvéért, illetve, hát, hogy ne kelljen tormakrémes molnárkát…

Úgy tűnik, egy zenében megegyezik Skrillex-szel az ízlésünk. Ez pedig Aphex Twin - Flim-je, ami Skrillex szerint is bekerül az "all time favorite"-ok közé a listára. Ezt a kedves kis zongora dallamot ajánlom ébredéshez, villamosozáshoz, táblázatkezeléshez, bevásárláshoz,…

Volt még pár éve egy kifejezetten alulprezentált, hamar feledésbe merülő kis független film a mozikban, A látogató. El tudom képzelni, mennyire hozta lázba az érdeklődőket a hihetetlen fordulatoktól hemzsegő sztori - semennyire -, de azt a film érdekében, védelmében nem árt…

Akkor most, hogy mindenféle, cirádásnál cirádásabb, fémesen csillogó harci díszben (profánul: latex, 100% polyester, esetleg némi fémszál flitterbetétekkel) és embert próbáló küzdelemben sikerült áttündökölni magunkat az óból az újba, hősi lelkünket és dicső elménket…

Hé, Sátán! Ropjad!