minden napra egy zene

Chinawoman - Lovers Are Strangers Amikor eldőlt a blog születésnapi koncepciója, a másodperc ezredrésze alatt ugrott be a Lovers Are Strangers. Egyetlen másik zenét sem hallgattam meg annyiszor a blogról, mint ezt, illetve egyetlen másik előadót/bandát sem hallgattam annyit az…

Három évvel ezelőtt megértem áradozni a két gitáros és egy dobos alkotta osztrák Elektro Guzzi koncertjéről, miután megmutatták, hogy lehet minőségi technót játszani egy ilyen - általában mást ígérő - felállással. Azok, akik akkor utólag sajnálkoztak amiért kimaradtak…

Tegnapelőtt elkezdtem nézegetni, hogy miket hallgattam a legtöbbet a másfél éve nem használt lastfm-en, de már nem tudom hova fokozni a "neee.. ezt mikor halottam utoljára?!"-érzést. Emellett érdekes dolgokat lehet találni, például csak otthon 68-szor hallgattam meg az alábbi, 9 és…

Idén már végképp sokkal inkább szólt nálam a nosztalgiázásról az év, mint a friss megjelenések, zenei magazinok és különféle történések követéséről. Így a régi kötelező évértékelések helyett még csak egy idei év kedvence kategóriával sem tudom lezárni 2014-et,…

Nagyjából havi rendszerességgel fordul elő, hogy egy-egy számhoz, lemezhez vagy zenészhez köthető dátum kapcsán emlékeztetem magam, hogy el ne felejtsek majd írni róla ha aktuális lesz, melyekből természetesen sosem lesz semmi. Így nem született meg tavaly júniusban a…

Mióta nemrég megjelent egy remek cikk a cLOUDDEAD-ről (ami igazán megérdemelne egy kiadós bejegyzést már itt), rendre szedem elő a kedvenc lemezeimet a Mush Records repetroárjából, ami egy-két előadó és a Big Dada mellett a legjelentősebb forrása volt a múlt évtizedben a hiphop…

Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy a következő általam igazán várt esemény kiemelt vendégét már beharangoztam az év elején, amikor is elmaradt.. November 15-én azonban Mika Vainio - feltehetőleg sokáig emlékezetes - fellépése végre pótlásra kerül, előtte pedig nem kisebb…

Sok megjelenthez hasonlóan én is inkább egy dubstep szettre számítottam, amikor 2010 januárjában elmentem meghallgatni a 2562 néven fellépő Dave Huismanst a Merlinbe. A csalódott arcokat látva kicsit úgy éreztem magam, mint pár évvel azelőtt Scubán a Mokka Cukába, ahol vagy egy…

Figyelembe véve, hogy nemrég napsütésre ébredtem és hogy az egész hetet pihenéssel tölthetem, semmi okot nem látok arra, hogy ne egy őrülten jó japán jazz darabbal kezdjem.  

Már legalább harmadszor lepődtem meg, hogy Redshape álarca mögött Sebastian Kramer van (ezúttal a B My Lake-es beszámolókat olvasva); mindig csak azt tudom, hogy valaki, akit nagyon szerettem még a 2000-es évek első felében, és akiről azóta nem is igen hallottam (azért valljuk be,…