minden napra egy zene

Ma a Sapphire Records jóvoltából megérkezett a Baby Woodrose lemezem, dobom is fel. Oda is, ide is. Az Argyreia nervosa (Hawaiian baby woodrose) után elkeresztelt társulat ugyanúgy bódít mint a törperózsa magvak. És nem,nem Ron Jeremy a fickó, hanem sokkal inkább Uffe Lorenzen…

Arról énekelnek ezek a kaliforniai fiúk, hogy néha akaratukon kívül is megkergeti őket néhány kósza, buzulni buzdító gondolat. Hát, megesik az ilyesmi, valószínűleg még azokkal a látens-homo, de homofóbnak álcázott fickókkal is, akik például automatikusan buzinak haluzták…

Mocsaras blues-rock királyság a füllesztő Andalúziából gyilkos slide-okkal, pszichedélikus cante jondo-val, és annyi döggel, hogy a háromhetes macskatetem ehhez képest kutyafasza. Azoknak akiknek bejön az effajtaság itt a bandatáboruk, ahol ingyen letölthető mindkét albumuk igen…

A Disappears valószínűleg azon a klasszikus iskolán nevelkedett, amely azt tanítja, hogy tegyél a lemez elejére egy jó számot, utána pedig, mintegy a biztonság kedvéért, egy baszott jót, ily módon megalapozva a hallgatás hangulatát, s rögzítve a befogadót a hangforrás…

Azt hiszem, ez a dal kiváló példa arra, hogy miért nem szabad oly bizalmatlannak lennem bizonyos dolgok iránt. (Nem tudom egyébként, időnként miért vagyok az, mert amúgy nem vagyok az.) Vegyük akkor hát példaként a zenét: sokszor kedvenc együtteseim általam nem ismert számait is…

Amikor elképzelem a hatvanas (-hetvenes) évek LSD-őrületét, akkor valami ehhez hasonló muzsikát feltételezek a szabadban eltöltött tudattágító tripek alá-föléfestőjeként.                 Half…

A multinacionális (mexikói, román, cseh, német, kubai) zsiványok maréknyi, de annál elszántabb csapata 1996 egyik tikkasztó nyári délutánján szemrebbenés nélkül vágtatott ki a Türingiai erdő rengetegéből, s a Saale erős sodrását legyőzve csapott le a cirka 103000 lelket…

Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmemet nemrégiben erre (az egyébként néhány hete a Szigeten is megfordult) furcsa névre hallgató holland bandára. A nóta máris a blogon figyel, így hát láthatóan nem tévedett nagyot, mikor úgy gondolta, hogy szeretni fogom.A 2000 óta létező…

Egyszer már érintőlegesen hozzányúltam a Rock'n'Rolla OST-hez, és ma engedelmetekkel ismételten ezt fogom tenni. Mint már akkor is céloztam rá, szerintem nagyon frankó srác ez a Ricsi gyerek. Bizonyára akadnak segítői, és nem egyedül szelektál, de függetlenül mindettől…

Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatnom a White Stripes oszlopos tagját, Jack White-ot, akit joggal sorolhatunk az elmúlt évtizedben feltűnt garázsszerzők legjobbjai közé. Kreatív energiáinak levezetése gyanánt 2009-ben olyan híres zenekarok tagjaiból verbuválta a most hallható The…