minden napra egy zene

Elsőre nagyon fura párosításnak tűnik, de ahogy belekóstolsz, rájössz, a két egymástól távol álló dolog még jobb együtt. És már csak együtt vagy hajlandó fogyasztani őket. Ilyen a 70-es évek psych-jazz zenéje és a hip hop. A Wu-Tangból ismerős Ghostface Killah és…

akárcsak a klimpírozó egerek. trió. irtó.  zseniális.  (azért mégegyszer, mert nem elég egyszer) +++

Nem kell senkit bemutatni, és viszont nem is pont ezt akarnám, viszont, cserébe, há! Emberi- túlságosan is emberi, mi? Nem. De éppen eléggé langyos kék.

Abban a könnyű helyzetben vagyok, hogy a következő általam igazán várt esemény kiemelt vendégét már beharangoztam az év elején, amikor is elmaradt.. November 15-én azonban Mika Vainio - feltehetőleg sokáig emlékezetes - fellépése végre pótlásra kerül, előtte pedig nem kisebb…

Egy rövid angol nyelvlecke részlet után, beindul Squarepusher aka Tom Jenkinson egy személyes drill&bass vs. jazz kombinációja, saját kezűleg elkövetett basszusgitározással, széttorzítással és egy csipet harmóniával, hogy legyen dal formája a dolognak, aztán szétesés...jó…

Figyelembe véve, hogy nemrég napsütésre ébredtem és hogy az egész hetet pihenéssel tölthetem, semmi okot nem látok arra, hogy ne egy őrülten jó japán jazz darabbal kezdjem.  

Május elején ellátogatott hozzánk a Toldiba egy film és egy zenekar - legalább is az, ami maradt belőle. A Miłość, azaz Szerelem a 90-es évek egyik meghatározó zenekara, stílusba való sorolásuk nehézségét pedig könnyen megérti az, aki látta a filmet, és hallotta a tagokat…

Öt éve halt meg Michael Jackson, ennek az írásnak azonban mégsem halála évfordulója adja az apropóját. A többi főszereplő, Jimi Hendrix, John Lennonn és Sid Vicious halálának ugyanis éppen nincs évfordulója… Mégis van bennük valami közös, túl azon persze, hogy mindannyian…

Az elmúlt bejegyzéseimben friss, idén megjelent albumokról írtam. Gondoltam itt az ideje egy kicsit visszamenni pár évet, úgy hogy az ideszúrt zenében nem is észlehető az idő múlása. Pedig az elmúlás alatt álló dubstep műfaj egyik remek mellékvágányát boncolgatnám: az Author…

Elhallgattatom az érzelgős báránylelkem és semmilyen vakbuzgó monológot nem tartok, bár a rákok szorongása némileg megvisel, ez tény, de most komolyan, halljátok ezt? Ha igen, akkor tessék. Ha meg nem, de azért ugye, kicsit bejött a Midnight In Paris, akkor meg.