minden napra egy zene

Ha definiálnom kellene a giccset, szavak helyett az alábbi videót használnám, de nem érdekel, mert az első pillanattól kezdve imádom a gusztustalanul túláradó érzelgősségével és hatásvadász szenvelgésével együtt. Mesés. Ilyen szép színű idill nincs másik és nem is lesz…

ilyen az amikor egy olyan csodálatos elegyet képez a ridegség és sötétség, hogy az mégis szüntelen simogatja és melengeti a lelket. elképesztő debüt hatszámos Tara Green és Jimi Kritzler jóvoltából. És ahogy olvastam már készülnek is a következő koronggal. oltári…

...lesétálni egy szál bagóért a folyómeder mélyére ...és elúszni ...örökre élőben élete/halála szégyen és gyalázat, de letölthető a borító alól! Yegor Letovval is összehozta Yanka-t a sors, meg a bú, meg a bánat. és ami felszakad belőle, az torzítva…

A Killing Jokenál és a hasonló zenekaroknál mindig iszonyú feleslegesnek érzem a hosszas magyarázatot arról, hogy ez milyen jó, mert annyira jó, hogy akkor is bénaságot írok, ha a lehető legjobbat írom. Szóval: Killing Joke. Love Like Blood. Tökéletes, vasárnap,…

„Let’s play identity!”   Napsütéses dög meleg nap a mai…is, ideális néhány fedőrétegtől való megszabaduláshoz. Hívjuk ezeket mondjuk ismeretlenségszínű pulóvernek és hosszúszárú lustaságnak! Nevezhetjük amúgy éppen akár valamiféle coming outolásnak is, csak…

Bénázhatok itt össze-vissza, hogy valami furmányos módszerrel és cirádás szóhasználattal megfogalmazzam, mennyire tökéletes ez a szám, illetve zenekar; de megkímélnék mindenkit, egyrészt mert csak, másrészt mert tök felesleges. A Mark Burgess vezérelte angol posztpunk…

A hétvégi hiánypótlást egy a méretesre hízott Robert Smith által előadott, újévi jókívánságként általam leggyakrabban használt, egyébként „Menj a francba!”-ként is tökéletesen funkcionáló, már-már hihetően vidám The Cure számmal kezdjük. A mélyen lesújtó hír…

Tavaly ilyenkor, ha bárki azt mondta volna, hogy egy év múlva így leszek, simán arcon röhögöm. Aztán inkább engem röhögött arcon az élet gyorsan; szóval, már nem mondom, hogy soha. Pedig. Sőt, pláne. Hogy mához egy évre mi? Ima. Ma! Nem. De a kultikus és szuper és csúcs és…

A brit szolíd űr legénységének egyetlen albuma jelent meg itt a földön (kazetta mögött), amin a levegőnél is könnyebb gitárzöngék, az elektronokkal kavargó dallamok, a súlytalanságban levitáló vokál simán életre keltik az IPM hasábjaira nyomott földönkívülieket, hogy…

Ma egy leporolt, "ezeréves" lemezt ajánlok figyelmetekbe. Igazából a leporolás marhaság, mert egy ilyen korongra nem rakódhat por, hiszen akkora faszaságából kifolyólag szinte szüntelen forog. Na meg az ezer év is csak 29. Dianne Chai, Randy Stodola és John McCarthy a The Alley…