minden napra egy zene

Idén is volt tegnap, tegnap is volt ma. Jéj!

Bár mostanság nem túlságosan érdekel a labdarúgás, a magyarfocinak nevezett csökevény pedig egyébként sem érdemel szavakat, de hát az az igazság, hogy még mindig csak lakóhelyünk közelében van lehetőségünk átélni valami futballélményre emlékeztető izét, s meg kell…

Sokasodjon vadul a FÍLINGÉRZÉS!

A szánalmas mankós botorkálásokkal megtördelt, de egyébként végtelennek tűnő, gipszes kényszerfetrengést is képes volt tűrhetővé tenni (amúgy 2013 egyik legjobb lemezével, vagy legalábbis az egyik kedvencemmel) ez a szimpatikus kis olasz népség. cuki.

Gégemetsző funk, lélegzetelállító jazz, üldözés fetisizmus, és policseszkó (honnan máshonnan, mint) Milánóból Fantastico! anno...

VILÁGKLASSZIS! minden más irreleváns...

ilyen az amikor egy olyan csodálatos elegyet képez a ridegség és sötétség, hogy az mégis szüntelen simogatja és melengeti a lelket. elképesztő debüt hatszámos Tara Green és Jimi Kritzler jóvoltából. És ahogy olvastam már készülnek is a következő koronggal. oltári…

Három éve alapítottuk a blogot, és hát izé, elég jó érzés, hogy még mindig létezünk, ti pedig egyre többen olvastok minket.  Amikor elkezdtük, őszintén szólva nem gondoltuk, hogy bárkit is érdekel, miket szoktunk hallgatni, aztán kiderült, hogy bárkit érdekel. Most már…

A vizsgaidőszak sem a legalkalmasabb arra, hogy az igényeimnek megfelelő zenemennyiséget fogyasszam; sajnos azok közé tartozom, akik képtelenek egy mondatot is megjegyezni zene mellett. Szerencsére annyi eszem azért volt, hogy legalább filmekről tanuljak, így ez a rajongásom le van…

              John Lenon és Yoko Ono Egy ágyban a békéért mozgalmát követve úgy döntöttem, ma én se kelek ki a védelmet és melegséget nyújtó takaróm alól. (ki tudja, talán időközben megvalósult a…