mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Lack Of Afro - The Outsider

2010.05.04. 09:00 - gyurmapok



Adam Gibbons zenész családban született, és élt is a lehetőségekkel: 7 évesen nagyanyjától vett zongoraleckéket, 11 évesen elkezdett szaxofonozni, 15 évesen nagybátyja a dobolással ismertette meg, 18 évesen pedig gitározni tanult. Ha ehhez hozzátesszük még azt, hogy funk, soul és jazz zenéken nőtt fel, akkor az igencsak bizakodásra ad okot. 2006-ban a Freestlye Records gondozásában megjelent első, Wait A Minute 12"-ese pedig minden várakozást felül is múlt, hiszen a kiadó egyik legsikeresebb eladását tudhatta magáénak. A következő évben jött a Press On című nagylemez, amelyet sokan (köztünk én is) a modern funk egyik legjobb alkotásának tartanak. Az album legnagyobb szépsége, hogy a hangszerek jelentős részét a multi-insturmentalista maga játszotta fel, így az Intrót követő The outsiderben például mindegyiket. Bár a 12 számból bármelyik megérdemelne egy bejegyzést, mivel ez volt a legnagyobb sláger közülük, talán a legjobb választás ahhoz, hogy kedvet csináljak Adam munkásságának részletesebb megismeréséhez. Ráadásul szerintem egyértelműen a legzseniálisabb is, és nem csak tőle, hanem az utóbbi években az egész stílust tekintve. Legalábbis számomra nincs sok szám, amelyik a legborúsabb időkben is ennyi napsütést csempészne a hallójárataimba, ez a dallam pedig ami a szaxofonból szól, maga a gyönyör.

Címkék: funk soul 2000es évek lack of afro freestyle records






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr511972768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pszichedélia 2010.05.04. 10:37:07

Ez most így jól esett reggelre. Meg is hallgatom még egyszer. :)

leveletkaptamlájf · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.04. 13:32:42

Most megingattál eddigi hitemben, hogy nincs igazán jó vidám dal, és a nagyon jó zene nem boldogságból születik - úgy tűnik mégiscsak vannak kivételek :)!!!