mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Michel Petrucciani - Take the "A" Train

2010.05.11. 09:00 - gyurmapok



Michel Petrucciani már kiskorában eldöntötte, hogy jazz-zongorista lesz, amikor megismerte, majd később látta élőben Duke Ellingtont. Ettől az sem tartotta vissza, hogy osteogenesis imperfectája volt, ami nagyon törékeny csontokat, illetve nála különösen kis méretet is okozott. Ráadásul - mindössze 36 évesen - halálát is e betegség egyik mellékhatása, a tüdőbaj okozta. Tehetsége korán kibontakozott, pedig kezdetben apja és nagybátyja cipelték a zongoráig szó szerint, mivel alig tudott járni. Viszont rövid életé alatt mindent megtett azért, hogy ne csak a különleges külseje miatt szerezzen hírnevet, és nem ok nélkül vált a Blue Note kiadó legendás zongoristájává.
Kivételesen egy koncertfelvételt osztok meg, két okból is. Az egyik, hogy még a mezzo tv-n pont ebbe akadt meg a fülem, s találtam rá az egyik kedvenc zongoristámra, a másik pedig, hogy érdemes nézni is, amit Petrucciani művel ezzel a jazz standarddel. Szeretnék egyszer belekóstolni abba a világba, ahol ő jár zongorázás közben.

Címkék: live jazz zongora 90es évek blue note michel petrucciani






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr531987349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tengereczki Pál · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.11. 09:20:16

Tényleg szenzációs! Minden testi adottsága megvolt ahhoz, hogy ne lehessen nagy zongorista, legfeljebb egy újabb freak, akit a szakállas nővel meg a kétfejű borjúval mutogatnak. És ennek ellenére megcsinálta - példakép és bizonyíték mindenki számára, hogy minden lehetséges, csak akarni kell.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.05.13. 09:41:11

néha a szomszédok dallama ugrik be