mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Dead Meadow - 'Till Kingdom Come

2010.05.17. 09:00 - egyzene



Blogunk nyitóposztjában említést tettünk egy koncertről, ami annak idején majd megrendezésre kerül odaát, Bécsben. Nos, az annak ideje múlt kedden volt esedékes, így hát illendő módon ellátogattunk a zene városába, mert ugye jó okunk volt rá. A Dead Meadow, amerikai együttes lévén ritkán jár errefelé, a rajongóknak nagyon meg kell becsülni minden kínálkozó alkalmat. Mert rajongók bizony vannak, de minthogy nem világsztárokról van szó, mi sem egy többtízezres koncertre készültünk. A szervezők is hasonlóképpen gondolkodhattak, ezért nem az Ernst-Happel Stadion gyepére hívták meg a srácokat, hanem egy kis, földalatti klubba, melynek Fluc a neve. No, ezzel kapcsolatban fogadjatok meg egy jó tanácsot: ha már másfél órája keresitek a helyszínt, menjetek vissza oda, ahol először feljöttetek a metróból (ami szinte rögtön a Prater mellett található), merthogy ott lesz a Fluc az orrotok előtt. Könnyebb lenne persze, ha az épületre ki lenne írva például a neve, de azért - ha nem is könnyen, de - így is rá lehet lelni a klubra. Fent a teraszon sörözhettek a derék sógorokkal, lent pedig, a földfelszín alatt maga a koncertterem is bejárható.

Az európai turné apropója a nemrégiben megjelent Three Kings néven anyakönyvezett koncertfilm népszerűsítése, mely a legutóbbi 5 hónapos amerikai turnéjuk, és annak Los Angeles-i záró fellépéséről készült hang- és mozgóképfelvételeket mutatja be, ami itt-ott megszakításra kerül a zenekar tagjainak főszereplésével készült rövid, fél-egy perces kisfilmekkel (melyek természetesen mindegyike valamilyen üzenetet hordoz); így a rajongók egy egészen komplex alkotással lettek megörvendeztetve.

Mivel tényleg nem a Metallicáról beszélünk, egy keddi éjszakán, egy Európában alig ismert, mondhatni réteg-zenét játszó banda koncertjére nem érdemes egymást tipró tömegeket vizionálni. Ennek megfelelően 70-80 embernél nem is táncolt több a színpad előtt. Viszont ők kivétel nélkül jól érezték magukat, ez bizonyos. A hangulat minden tekintetben családias volt, aki kedvet kapott rá, még a koncert előtt az együttes tagjaival is beszélgethetett, illetve egy kis standról beszerezhetők voltak a különféle ereklyék, melyek közül mi egy Three Kings DVD-vel ellátott dupla-bakelit kombót tettünk magunkévá.
Miután a cirka 2 perces intró alatt a basszer, Steve Kille is kikérte az utolsó sörét, felszaladt a többiek közé, és kezdődhetett az utazás.

A közel két órásra sikeredett fellépés alatt az eddig nem hallott darabok mellett az összes korábbi albumról is kerültek elő nagy kedvencek, így a teljes Dead Meadow-diszkográfiából kaphattunk egy kis ízelítőt, aminek nagyon örültünk. A közönség mellett a zenekar tagjai is láthatóan jól érezték magukat, ami valószínűleg nem csak annak volt betudható, hogy a dobokért felelős Stephen McCarty (akire egyébként már csak nem akármilyen bajszáért és barkójáért is kiemelt tisztelettel tekintettünk) éppen eme kedden ünnepelte születése napját.

A már említett bevezető után az alant is meghallgatható 'Till Kingdom Come akkordjai csendültek fel elsőként. Nem csak azért esett rá a választásunk, mert ez volt a nyitódal, hanem mert a zenekar egy egészen más oldalát ismerteti meg a hallgatóval, mint a korábban bemutatott tömény pszichedéliában tocsogó Sleepy Silver Door. A nótát a 2008-ban megjelent Old Growth-ról ismerhetik a rajongók, ami annak ellenére, hogy elsőre nem nyerte el a tetszésünket, jobban meghallgatva rájöttünk, hogy valószínűleg a banda legkiforrottabb albuma. Kicsit könnyedebb, és kevésbé elborult, mint elődei, de mégis egyértelműen, és összetéveszthetetlenül megmaradt Dead Meadow-nak. Na... pont ilyen lesz a 'Till Kingdom Come is. Jó utat! :)

Címkék: rock koncert bécs alternative experimental pszichedélia 2000es évek 70es évek 60as évek dead meadow






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr892003091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

apróbetűsrész · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.17. 13:00:20

általában nem szeretek nagy szavakat használni, de ilyen jó koncerten szerintem még nem voltam. óriási élmény volt.

D-moll Hill · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.17. 14:12:36

úgy elrepült az a két óra... csak kapkodtam a fejem, hogy hova mennek, hiszen csak most kezdték.