mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Joy Division - New Dawn Fades

2010.05.18. 09:00 - apróbetűsrész



Örülök, hogy elérkeztünk a Joy Divisonhöz, mert így mondhatok nektek pár szót az egyik kedvenc együttesemről. A szomorú apropót az adja, hogy ma van a frontember, Ian Curtis halálának harmincadik évfordulója. Mindössze 24 éves volt, mikor öngyilkos lett macclesfieldi házában - azt gondolom, hogy aki ilyen fiatalon ekkora életművet hagyott maga után, ekkora hatással volt mind a kortársakra, mind az utókorra, az megérdemli azt a kultuszt és elismerést, ami a mai napig övezi.
Curtis írói tehetsége már igen korán megmutatkozott, aztán 1976-ban, mikor a Sex Pistols első manchesteri fellépésén találkozott későbbi zenésztársaival, Bernard Sumnerrel (akkor még Bernard Dicken) és Peter Hookkal, akik épp egy énekest kerestek frissen alapított együttesükhöz, végre beindult a karrierje. A Sex Pistols sikere - csak úgy, mint szerte az országban mindenkit - őket is megerősítette abban, hogy nem kell különösebb zenei ismeretekkel bírni ahhoz, hogy akár színpadon is muzsikálni kezdjen az ember. És a Joy Division (ekkor még Warsaw néven - David Bowie Warszawa című száma nyomán) eleinte nem is igazán tűnt ki a többiek közül: általában kemény és szigorú kritikákat kaptak, koncertjeik nem arattak osztatlan sikert a közönség soraiban sem. Ian már ekkor is hajlamos volt minden kudarcért önmagát okolni – ez a tulajdonsága pedig, csak úgy, mint az orvosok által félrekezelt epilepsziája, végigkísérte egész pályafutását.
Egy londoni zenekar, a Warsaw Pakt felbukkanása szükségessé tette a névváltoztatást, ekkor lett Joy Division a srácokból. A Joy Division, vagyis "örömosztag" Karol Cetinsky House of Dolls (Babaház) című könyvéből lett kölcsönvéve, ahol a kifejezés egy náci koncentrációs tábor elkülönített részlegét jelölte, mely a katonák szórakozását szolgálta – értelemszerűen a fogvatartott nőkkel. Innentől kezdve a sajtóban előszeretettel nácizták le az együttest, természetesen minden alap nélkül.
A végleges névvel együtt mindenesetre a zenekar egyre inkább kezdte megtalálni saját arculatát is. A punk dühödt energiájával szemben a Joy Divisiont immár az érzelmek és hangulatok egyre sokszínűbb kifejezése jellemezte, mely - korát megelőzve – egyértelműen a nyolcvanas évek alternatív melankolikus irányzatai felé mutatott. Egymás után írták a remekműveket, élő koncertjeik pedig – elsősorban Ian szuggesztív előadásmódjának köszönhetően – élményszámba mentek. Sajátos hangulatú produkciók voltak ezek: csak egy-két statikus fényforrás világította meg a színpadot, villódzás nélkül, a zenészek szinte sötétben játszottak. Nem volt bohóckodás, viccmesélés a számok között, Ian általában fel sem konferálta a következő számot. Mindenki tette a dolgát, a közönség pedig euforikus állapotban táncolt.
Ebből az időszakból való az a dal, amit mára választottam nektek. A New Dawn Fades a Joy Division debütáló albumán található remekmű, amit a későbbiekben többen is újraértelmeztek. A Moby-féle változatot, melyet az Ian halála után, a Joy Division-tagokból alakult New Orderrel közösen jegyzett, jól ismerhetitek Michael Mann Szemtől szemben című filmjéből - közvetlenül Al Pacino és Robert De Niro első találkozása előtt hallható. Van egy ambient-verzió is a The Sight Below nevű amerikai formációnak köszönhetően, illetve az egykori RHCP-gitáros, John Frusciante is készített egy akusztikus feldolgozást.

Mégsem lehet kérdés, hogy az eredeti a legjobb. Hallgassátok szeretettel, mint ahogy más Joy Division-dalokat is. (Mi biztosan jelentkezünk még velük a későbbiekben.)

 

Címkék: punk angol évforduló punk rock joy division ian curtis 80as évek 70es évek poszt punk new dawn fades






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr611983063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

no mail, no problem 2010.05.18. 15:33:32

És miért vártál ennek a blogposztnak a publikásával 10 évet?

apróbetűsrész · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.18. 16:09:32

@no mail, no problem: javítva, köszi :)
akkoriban még jobban számoltam. elő is veszem a függvénytáblámat, kicsit gyakorolni :)

no mail, no problem 2010.05.18. 17:26:46

Egyébként ez a lenácizás ijesztően sokat kerül elő zenészekkel kapcsolatban, Lemmy, David Tibet, Throbbing Gristle akik/amik hirtelen eszembe jutnak, de biztos szép hosszan lehetne sorolni.Tony Wakeford-tól azt hiszem teljesen függetlenül a Death in June. Olvastam olyant is, aki szerint Tony Wakeford (jelenleg Sol Invictus) máig náci, és nemcsak ifjúkori tévedés és nemcsak egykori volt tag abban a brit pártban, ami ott de facto a náci párt, vagy mozgalom.

dr gonzo 2010.05.27. 16:10:03

Jó választás, én csak néhány számot ismerek tőlük, de most kedvet kaptam hozzá hogy jobban beleássam magam. Leírhatnád hogy melyik albumokat érdemes leginkább meghallgatni. Az én favoritom az atmosphere c. track ami sokat megfordult nálunk a papírpartikon is anno:D

apróbetűsrész · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.27. 20:10:31

@dr gonzo: na, örülök, hogy megjött a kedv :)
tulajdonképpen két albumuk van, a többi válogatás vagy élő fellépés. így az unknown pleasures és a closer természetesen egyaránt ajánlott. válogatások közül a substance a kedvencem - azon van jó pár nóta, ami nincs rajta ezeken az albumukon.
illetve a korai warsaw-korszakból is van egy kiadvány, azon nyersebb, punkosabb zenék vannak, de szintén nagyon jó.
az élő cuccok közül a still-en, illetve a peel sessionös felvételen is találni dicső dolgokat.
szóval mindet ajánlom :)
vannak még ilyen-olyan válogatások, de szerintem ez körülbelül lefedi a diszkográfiát.
talán érdemes időrendben haladni, hogy lásd, honnan hová jutottak. rossz zenét nemigen fogsz találni:)
az atmosphere peter hook (a basszer) szerint a legjobb joy division-szám :)

b-side-eye · http://painlesssuicide.freeblog.hu/ 2010.06.20. 16:31:19

Egyik kedvenc együttesem kedvenc dala! Moby-féle változatot nagyon szeretem, főleg az élő verziót, ami a 24hour party people soundtrack-en van: www.youtube.com/watch?v=ynA1dO9Kx8s