mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

The Beatles - You Can't Do That

2010.05.25. 08:42 - gyurmapok



Tudom, hogy ez egy zenei témájú blog, de ma mégiscsak olyan nap van, ami mellett nem tudok elmenni. Ez természetesen a törülközőnap, vagyis megemlékezés kedvenc írómra, Douglas Noël Adamsre.
Szerencsére nem kell elszakadni a zenétől sem, hiszen Adams egyik nagy álma az volt, hogy rock zenész legyen, és bár más pályán kötött ki, fontos szerepet játszott életében továbbra is a zene. Egy '60-as években felnőtt angol fiúra pedig mi lehetett volna nagyobb hatással, mint a The Beatles? „Halványan emlékszem csak az iskoláséveimre. Az lehetett az, ami a háttérben zajlott, amikor Beatlest próbáltam hallgatni. Amikor a „Can't Buy Me Love” kijött, tizenkettő voltam. Kisurrantam az iskolából a tízórai szünet alatt, megvettem a lemezt, és betörtem a tanfelügyelőnő szobájába, mert neki volt lemezjátszója. Lejátszottam a lemezt, annyira persze nem hangosan, hogy elcsípjenek, de elég hangosan ahhoz, hogy halljam, ha a fülemet a hangszóróra tapasztom. Aztán még egyszer meghallgattam a másik fülemmel is. Majd megfordítottam a lemezt, és megismételtem ugyanezt a „You Can't Do That”-tel. Ez volt az a pillanat, amikor a nevelőtanár rámtalált, és büntetésül bezárt egy terembe, bár erre számítottam. Alacsony árnak tűnt ez olyasmiért, amiről most már tudom, hogy igazi művészet."
Valószínűleg a The Beatlest senkinek sem kell bemutatni. Legalábbis a legszélsőségesebb elszigeteltség kell ahhoz, hogy valaki ne találkozzon velük. Nem hiszem, hogy érdemes sorolnom a zenekar érdemeit közel másfél milliárd eladott lemez után, ráadásul gyanítom, hogy itt a blogon belül is vannak nálam nagyobb szakértőik és nem utáljára találkoztok velük. Nem is fecsegnék feleslegesen: vegyétek magatokhoz a törülközőtök, egy perces néma csend helyett pedig jöjjön a You Can't Do That, majd hallgassátok meg a kedvenc Beatles albumotok (13 közül van választék bőven).
Zárszóként pedig ismét Douglas Adams szavait idézném: „Van egy népszerű játék, ami így kezdődik: „Mikor élt volna legszívesebben és miért?” Az itáliai reneszánsz korában? Mozarttal Bécsben? Shakespeare Angliájában? Személy szerint én Bach közelében lettem volna legszívesebben. De van egy nagy gondom ezzel a játékkal, ami nem más, mint hogy ha a történelemben bármikor máskor éltem volna, akkor ki kellett volna hagynom a Beatlest, és őszintén szólva nem hiszem, hogy erre képes lennék."

Címkék: rock the beatles angol évforduló douglas adams 60as évek gombafej






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr962027826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

leveletkaptamlájf · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.25. 10:20:44

Szerintem neked nagyon tetszene (vagy már tetszik is?) Nick Hornby; ugyanez a korosztály, ugyanilyen zenebolond, nagyon jó humor - olvasd el mindenképpen a 31 dal c. könyvét :)!

Horst_Tappert 2010.05.25. 16:49:40

és azok a miniruhás csajok, ahogy beleszédülnek a dob ritmusára egyszer jobbról másszor balról arcukba verdeső bubifrizuráik játékába...

gyurmapok 2010.05.25. 17:48:06

@leveletkaptamlájf: nem olyan rég ismerkedtem meg vele a Pop, csajok, satöbbi kapcsán, megvett kilóra a stílusával, szerintem még idén el fogok olvasni tőle mindent :)

Tengereczki Pál · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.25. 17:51:41

van még egy könyv ami kihagyhatatlan a beatles kapcsán - a fejek forradalma. Itt egy részlet a bevezetőből, www.scribd.com/doc/21302344/Fejek-Forradalma-reszlet de csak ezután indul be igazán a könyv, egyszer csak azon kapod magad, hogy nem hallgatsz mást csak Beatles-t :) :)

Kicsit Bob · http://anyamnak.blog.hu/ 2010.05.25. 21:25:28

A Beatles szar.
(Most elhajolok a fejemre célzott rúgások elől.)

Mondom ezt úgy, hogy fiatalon nekem is meghatározó volt, magamtól találtam rá, kaptam is pár -talán kalóz kiadású- bolgár nyomású bakelitet, famous love songs, stb.
Aztán amikor elkezdtem gitározni (nem miattuk, az első szám a wish you were here volt, pink floyd, mert az első G dúr akkordról egyből az ugrott be) persze szereztem vagy 50-60 Beatles kottát és évekig játszottam őket. Internet előtti időben azért nehéz feladat volt kottát szerezni, egy gitártanárom szerencsére árult fénymásolt kottákat.

Szóval idővel elmúlt a rajongás. Persze vinnyogva röhögtem a George Martin által gründolt, színészek és zenészek által énekelt Beatles album készítéséről készült filmen, amikor Jim Carrey I am the walrust, Robin Williams meg Come Togethert énekel.

Aztán amikor már régen tudtuk, hogy az internet az egy pompás dolog, a kvarcóra meg egy szar, egy hirtelen jött ihlettel csináltam magamnak egy beatles összes cd-t, betettem a kocsiba, és elkezdtem végighallgatni. Elejétől a végéig, semmi "best of", semmi slágerparádé, minden egyes szám egymás után.
Szóval szenvedtem, mint egy kutya. Az a ~30 szám, aminek szerintem ma is fejből megy a szövege nem hozott enyhülést, I saw her standing there ide, I am the walrus oda, mit nekem Come together-ek, yesterday, norwegian wood, I should have known better és még sorolhatnám, de amit hallottam, az sok-sok órányi nyálas ömlengős édelgés volt, nagy ritkán kicsillogva belőle abból a néhány tíz számból egy-egy, amivel szerintem azok példálóznának, akik saját bevallásuk szerint szeretik a Beatles-t.

Egy válogatást esetleg tudnék csinálni, de a Beatles összest azóta sem tettem be, az úgy ahogy van egy szar.

Viszont amikor a peer-to-peer (napster!) még csak a whitefülűek játéka volt, sikerült néhány finomságot beszereznem, amikor Beatles feldolgozásokra kerestem. A teljesség igénye nélkül: Sting régebbi koncertfelvételein elhangzott pár zseniális feldolgozás, Penny Lane, Day in the life, (talán a Blackbird is Beatles?) Annie Lenox, Aerosmith, Springsteen, Frank Zappa. Ő is a walrus-nak ment neki, felvezető szöveg: we're gonna cause severe damage to a Beatles song.

Tengereczki Pál · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.26. 09:22:02

@Kicsit Bob: Csak részben tudok veled egyetérteni, és csakis bizonyos szemszögből. De azt biztosan érzed te is, hogy az, hogy a Beatles szar, az erős túlzás - gondolom valamiféle provokációnak szántad.

Közelítsük meg másként a dolgot, és játsszuk egy kicsit Hamvas Béla játékát. Ő a száz könyv című esszéjében hipotetikusan felteszi a kérdést, hogy mil lenne az a 100 könyv (megengedően, 100 írói életmű), amit magunkal vinnénk az űrhajón, hogy megmentsük az emberiség szellemi kincseit. Ha Ugyanez a lista, ha 100 zenéről lenne szó biztosan tartalmazná a Beatles összest (és itt nem csak a könnyűzenéről van szó, hanem az emberiség komplett zenéjéről) sőt szerintem ha csak tizet kellene összagyűjteni, akkor még inkább benne lenne a Beatles, mivel csak az ő számaikal le lehet fedni szinte (mondom szinte) a teljes pop-rockzenét (az elektronikus zene kivételével).

Hogy nyálas, hát igen az első lemezek talán, de a Revolvertől kezdve mutass már egyetlen ömlengést is.

Amúgy jó a blogod!

Kicsit Bob · http://anyamnak.blog.hu/ 2010.05.26. 10:01:40

Most nem tudom elővenni a Beatles összest, nagyjából előttem van, hogy mi jött a revolver után, de csak a nekem tetsző számokat ismerem fel cím szerint.
OK, lehet, hogy igazad van de ha nem nyál, akkor szimplán unalmas.

Az ilyen "mit vinnél magaddal..." kérdéseknél, válogatásba nálam is bekerülhetne Beatles, de "melyik együttes összes műveit" listába nem, azért az komolyabb dolog. :)

Viszont visszakérdezek: melyik együttes az, akiknek kivétel nélkül az összes albumát beválogatnád egy ilyen csomagba? Nálam kevés ilyen van, szerintem most nagy hirtelen a Pink Floyd-on és a Jethro Tull-on kívül nem tudnék mást mondani, a legtöbb nagy kedvencem elvérezne egy-egy elhibázott albuma miatt.

Tengereczki Pál · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.26. 10:51:46

@Kicsit Bob: szerintem a Beatles összes épp azért, mivel minden lemeze kicsit más mint az azt megelőző, és épp ezért hihetetlen spektrumot fed le - ellentétben például, az amúgy általam is nagy becsben tartott Pink Floyddal, ami Waters kiszállása után ráadásul (szerintem) már nem az igazi (no de ezeken a dolgokon el lehet vitatkozni egy darabig) :)
hát az unalmas jelző meg ... :) ! azért lehet unalmas mert alapművek, amiből minimum a következő három évtized zenéje táplálkozott, sőt mai napig nyúlkálnak a Beatlestől - ez egy kicsit olyan (és most John Lennont is megidézem) mint Jézusra azt mondani, hogy közhelygyűjtemény - mivel mindenki által ezerszer hallott frázisokat pufogtat - no persze persze, de azért azt is érdemes figyelembe venni, hogy nagyjából ő mondta először - persze nem akarom összehasonlítani a kettőt, bár ugye népszerűbbek voltak a srácok Jécus Krisztusnál ;) - na nem akarok túlzásokba esni ám, csak azt akartam ezzel mondani, hogy az unalom innét jöhet - hogy ők voltak azok, akik feltaláltak egy csomó stílust, amit mások aztán továbbfejlesztettek.