mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Focus - Hocus Pocus

2010.05.28. 09:00 - bé.



Az 1960-as évek végén, Hollandiában, az art- és progresszív rock instrumentális
lepelbe burkolását, olyan szinten mívelő, klasszikus zenén cseperedett
csoportosulás jött létre, amely lemezeivel - méltán - véste be magát a
rocktörténelem nagykönyvébe. Az aktív évek alatt számos (közel két focicsapatnyi)
tagcserén átesett alakulat a mindvégig konstans Thijs van Leer köré gyűlve,
1970-ben felvette a Focus nevet. A konzervatóriumi éveket hatékonyan
kamatoztatva játszi könnyedséggel - a műfaji korlátokra fittyet hányva -
gyúrnak harmonikus egyveleget komolyzenéből, jazz-rockból és kemény rockból.
A következő szerzeményt egy energiákban dúskáló hard-rock riff vezeti fel,
amely többször visszatér menet közben, de a főtémák között - az akkoriban
igen progresszívnek számító - dobszólóval, fütyüléssel, torzított halandzsával,
jódlizással, altfuvolás riffekkel bódított intermezzók feszülnek kíméletlenül,
metafizikai síkra transzportálva az elmét. Leer arcrezdülései is feltételeznek
némi bódítószer okozta élményvihart.
Végezetül pedig Alejandro González Innaritu vizuális ténykedését kísérő
kifogástalan zenei ízlésvilága előtt is meg kell hajolnom, azon okból kifolyólag,
hogy az idei Nike-reklám föléfestő zenéjévé tette az alant leledző darabot.
Az eredeti felvétel két verziójával pedig itt hosszabban, emitt pedig rövidebb  terjedelemben tudtok egészen bensőséges kapcsolatot kialakítani.

Hajrá!

 

Címkék: holland 80 as évek focus hard rock 90es évek 2000es évek progresszív rock 70 es évek art rock jazz rock hocus pocus thijs van leer jan akkerman






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr902037030

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

apróbetűsrész · http://egyzene.blog.hu/ 2010.05.28. 09:02:53

szenzációs, lenyűgöző, örökbecsű :)
nekem az utolsó, fütyülős passzus a kedvencem.

retinaturner 2012.02.09. 11:07:44

basszus, ezt akartam holnapra. genial!