mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metal (40) metál (28) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Moondog - Marimba Mondo

2012.02.28. 09:00 - gyurmapok



Talán nem túlzás azt állítani, hogy a huszadik század egyik legkülönlegesebb művésze Louis Thomas Hardin. Mindent megtett azért, hogy a hagyományos zenei formákat semmibe véve újat alkosson - ahogy ő mondta: "I'm not gonna die in 4/4 time". 
A töménytelen stílusban (a legtöbbre nehéz bármit is ráaggatni, de a minimalista, avantgárd, modern klasszikus és kísérleti jelzők kerülnek elő általában) töménytelen hangszeren játszó (felteszem a sajátjain kívül mindennel elbánt, amin billentyűk voltak vagy ütni kellett) művészt még sokszor azok is rendkívüli elismerésben részesítették, akik zenéjét nem tudták befogadni; ebben közrejátszott az, hogy az előbb felsoroltakat mind vakon tette. Arról nem is beszélve, hogy bő húsz éven keresztül puszta elhatározásból New York utcáin élt vikingnek öltözve (egyébként így maradt rá a The Viking of 6th Avenue név is), mivel leginkább a hétköznapi zajok, legfőképp az utca inspirálta.
Óriási hatást gyakorolt sokak mellett Philip Glass-re és Steve Reich-re, de minél több lemezét hallgatom meg, annál inkább érezhetővé válik, hogy ennél jóval szélesebb kör őrzi zenéjének nyomait. Elég megnézni az általa feltalált hangszerek hangzásvilágát: az ő nevéhez fűződik többek között az oo, az oo-ya-tsu, vagy épp a trimba elkészítése - nem lepődnék meg, ha mondjuk Flying Lotus is őrizne otthon egyet valamelyikből (vagy legalábbis szeretne).
Érdemes megemlíteni még költészetét, ami már tényleg csak a ráadás egy olyan életműnél, amelyhez hasonlót sajnos túl ritkán lehet találni. 

Címkék: amerikai minimal utcazene experimental 90es évek avant garde moondog






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr154100961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

leveletkaptamlájf · http://egyzene.blog.hu/ 2012.03.01. 22:21:33

Karácsony környékén sétálgattunk a Váci utcában és ezt hallgattuk 20 percig tátott szájjal:
www.youtube.com/watch?v=_dbKNheQBPo
Ez jutott eszembe erről :) - meg persze, hogy a vikinget valószínűleg még tovább hallgattuk volna :)

petterisz 2013.06.06. 14:16:50

Van egy elméletem, hogy a zene rezonál a lélekkel, így képes olyan információ hordozására, közvetítésére, eljuttatására, amire a verbalizált, fogalmi megragadás által szűkített jelentés-spektrumú kommunikáció képtelen. Tehát a lélekkel rezonáló zene megnyitja a befogadót, és eljuttatja a nem verbalizálható (verseket most ne hozzuk ide) információt. És akkor kicsit had utaljak az ősi kínaiakra is, akik hittek abban, hogy sikeresen lehet gyógyítani azzal, hogy megfelelő zenével "újrahangolják" a kedves pacienst. Szóval az igazi léleknyitó zene visz magával valami információt is, ami nem sérül a fogalmi megragadás által -- egészen addig míg a befogadó se verbalizálja, ugyanis a tudat szubjektum és tudattárgyá hasítása nélkül az adott információról nem lehet töprengeni sem. Mindenesetre a csodálatos viszont az, hogy a zenével van egy olyan állapota az egésznek, mikor bár az információ csak "érezhető", de a maga teljességében jelen van. A fogalmi megragadáson túli terület egyik tipikus példája a metafizika. Nekem ez a zene vagy Glass meg Reich sok darabja metafizikai információt tartalmaz. Nem tudom megfogalmazni, valamit érzek csak, valami felsejlik a tudatomban, ami sajnos minden fogalmi megértés elől elmenekül, de ez a valami a létezés végső lényegéről állít valamit.