mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

samaris - goda tungl

2012.11.11. 13:46 - aki nincs




az emlékezet egy beteg északi lány, aki éjszakánként az ísafjörður kikötőbe szökik a szülei elől, hátha felszedi valaki.

a partra vetett hajók között sétál, halott halak és olajfoltok között, néha megáll az égnek meredő propellereknél, és mélyen beszívja a jellegzetesen hajócsavar illatukat. a jellegzetesen matróz modorú matrózok pedig néha ráfütyülnek, egész csinos, állapítják meg, de különösebben őket se érdekli, van benne valami furcsa, mondják csak úgy maguknak, miután arrébb sétált, de azt nem lehet tudni, hogy ez a lánynak szól e, vagy az éjszakának; pedig ha a vastag, cserzett kesztyűjükkel utána nyúlnának, a tapintásuk talán olyan hideg és kemény lenne, mint a bálna bőre, és a lány mozdulatlanná borzong ettől a gondolattól.

hideg van, fázik a szerencsétlen, a szél ilyenkor hideg, mint az óceán, és úgy rázogatja a halott hajókat, mintha keresne bennük valamit. a lány belekapaszkodik valamelyik hajócsavarba, és azt képzeli, olyan erős, hogy meg tudja forgatni, betolni a vízbe a hajót, és elmenni vele; máskor meg azt, hogy a szél csak őt keresi, és amikor rátalál, kitépi a hajócsavart, megforgatja, és elviszi őt, mint dorothyt, végig az óceánon át, egy ismeretlen kisváros hosszú utcájába, valahova, ahol sosem járt még, de amit mégis pontosan ismer, mert ő az emlékezet.

az emlékezet egy beteg északi lány, van benne valami furcsa. főleg a mosolyában, túlságosan tiszta mosoly ez, mint a down-kórosoké. én nem emlékszem rá, ahogy ott áll, és fázik a széltől recsegő tatoknál, talán nem is ismerem, ő se engem, de ti talán igen; segítsünk neki, ha már el nem vihetjük innen, legalább adjunk neki zenét:

az izlandi zenékkel kapcsolatban a legtöbb találgatás az ügyben szokott lenni, hogy mi lesz a következő sigur rós (bár persze az izlandi zenészek nagy részének a töke tele van ebből, a hozzám hasonló izlandbuzikról nem is beszélve) a bukmékerek alighanem az of monsters and men-re fizetnének a legkevesebbet, ők már így is meghódították a világot, a little talks igazi megasláger, az összes kötött pulcsis, indie művész lélek találhatott magának egy új rajongási pontot, így a kérdés többé kevésbé meg is van oldva. viszont nem csak az angol nyelv miatt, de nekem olyan érzésem van velük kapcsolatban, hogy ez pont az a zenekar, akik bárhonnan jöhetnének, persze leginkább angliából; ha az ember nem keres utána, eszébe se jut izlandra asszociálni, ha hallja őket. ráadásul túlságosan beleillenek ebbe a trendi indifolk őrületbe, ilyen formán semmi izgalmas nincs bennük, de ez persze lehet hogy csak az én hülyeségem. van egy csomó zenekar, akik viszont pont az az utat járják, hogy megpróbálnak második sigur rós lenni, izlandi, vagy halandzsa nyelven, sok hangszerrel, bágyatag kamarazenét játszani, ilyen például a vigri, vagy a lockeribe, ők meg pont ettől lesznek érdektelenek, a legjobb pillanataik túlságosan hasonlítanak egy már ismert hangulathoz, az meg persze megint egyéni kérdés, hogy ez zavar e, vagy pont hogy kedves ismerősként örülsz neki.

részemről a samarisra tenném meg a legnagyobb tétet, bár alighanem buknék is vele rendesen. pedig ez most az egyik legizgalmasabb próbálkozás izland tájáról, ami úgy tud izlandi maradni, hogy közben egyszerre aktuális, trendi, - a viszonyuk a mélynyomóval egyértelműen james blake-n szocializálódott - és mégis valami olyasmi, amit még így nem hallottál, de megmarad a füledben, és beléd mászik, mint egy illat, vagy egy hangulat, dettó, mint annak idején amikor először hallottam sigur róst. a sigurék esetében a videók voltak azok, amivel leginkább belemásztak a köztudatba, a samarisnak ezen a területen is van még hova fejlődni, (hát még az élő megjelenéssel) mindenesetre a kezdetek többek mint ígéretesek.

három, hihetetlenül fiatal gyerekről van szó, kamaszok mind a hárman, még nem járták ki az ottani középiskolát sem. két lány, és egy fiú, igazi férfi állom felállás (bár a két lány ez esetben nem ikertesók, de azon talán már meg se kell lepődni, hogy az énekeslánynak azért biztos ami biztos, van egy ikertesója, akivel szintén csinálnak egy elképesztően jó zenekart, a pascal pinont, de erről majd reményeim szerint legközelebb). az egyik lány énekel, a másik klarinétozik, a srác pedig nyomkodja a kütyüket. a végeredmény pedig megdöbbentően mély, az ének és a klarinét miatt pedig kellően izgalmas ahhoz, hogy kiemelkedjen a többi hasonló, angyali hangra épülő elektronikus próbálkozásokból. mintha a már emlegetett james blake felmenne floexhez, és együtt jammelnének, megjegyzem floex barátunk alighanem örülne neki, blake pedig igazán csinálhatna már megint valami jó dolgot, remélem mindketten olvassák ezt a kis bejegyzést, és a fejükhöz kapva neki is fognak megvalósítani ezt a kollaborációt.

eddig két epjük jelent csak meg, ez is szimpatikus, hogy lassan, óvatosan, nem kapkodnak sehova, az első a megalakulásuk után nem sokkal, tavaly, a második most pár napja, és ez utóbbi bebizonyította, hogy nem csak egyszeri mutatvány volt a debüt hljóma Þú kislemez izgalma. az új is kurvajó, ahhoz képest hogy csak húsz perc, órákig lehet hallgatni, ennél nagyobb bókot nem is mondhatnék velük kapcsolatban. egyetlen nagy hiba van csak a dologban, mégpedig hogy annyi izlandi megjelenéshez hasonlóan csak a gogoyokon keresztül lehet megvenni, aminél idiótább fizetési rendszerrel még nem találkoztam, (hiába elvileg milyen szimpatikus, hogy a zenészek maguk közvetlenül kapják meg a pénzt, nade ugyanez van a bandcampnál is, ott mégis százszor jobban és átláthatóbban működik a dolog, mint itt a hülye előre írt címletekben kapható credit marhaságnál) viszont ha van fölösleges öt eurótok, akkor bőven megéri ilyesmire elkölteni.
(persze, esetleg, ha már annyi felesleges eurótok gyűlt össze, hogy komoly probléma az okos elköltése, akkor a szegény egyzenésekre is gondolhattok, e sorok írója például nagyon szereti a tejes kávét, főleg ha mindenféle drága löttyöt is beleöntenek...)

vagy még mindig ott van ugye, ott vár, és fázik az emlékezet.
felszedhetné valaki.

samaris pici.jpg

Címkék: 2011 izlandi james blake post dubstep floex






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr144901675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

leveletkaptamlájf · http://egyzene.blog.hu/ 2012.11.11. 15:46:32

lehet, hogy videók területén van mit fejlődniük, de nekem az az ágyas tánc azért elég lebilincselő :)