mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metal (40) metál (28) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Water Liars - You work Days I work Nights

2013.05.10. 08:25 - dagmaat



WL-logo.jpg

Én egy fapados kisvárosi moziban láttam az Amerikai Pitét.  A benne szereplőkhöz hasonlóan fiatalok és részegek voltunk mi is. Az egyik haveromon ez meg is látszott, így a néni aki egyszemélyben a pénztáros a popcornárus és a jegyszedő volt nem akarta beengedni az egyetlen, de így is állandóan üresen tátongó vetítőterembe. Erre a srác fogta magát és az ok okozat összefüggésében ugyancsak üresen ásítozó váróteremben a pénztár a popcornsarok és a jegykezelőkorlát  által behatárolt háromszög közepén átöltözött, majd mintha misem történt volna újra megpróbált jegyet venni. Mivel ez nem egy amerikai filmben hanem a magyar valóságban történt, nem lett happy end a vége. A szép lassan ősz hajszálakba forduló, de akkor még nyomokban szőkés hajú, sztk-s szemüvegkeretet viselő pénztárospopcornosésjegykezelő  néni–aki egyébként is mindig morcos volt- nem engedte be.

A művészettörténetben mindig egy-egy jelentős mű megszületésével kiáltják ki egy-egy új korszak kezdetét.  Jelentősége nem mindig minőségével egyenértékű, azonban ezen alkotások megjelenése után észrevehető egy hullám ami hasonló termékeket termel a fősodorban, hogy így fogalmazzak a tömegeknek.

Korszak = Divat.

A filmművészet kétezres éveinek biztosan a tini vígjátékok a zászlóshajói.  Úgy faltuk őket ahogy a benne szereplők  a gyorskaját. A legtöbbünkben - sosem járva az Egyesült Államokban- kialakult egy kép az ott élőkről, és a kultúráról amit ők képviselnek. Missziójuk felemásra sikeredett, márha egyáltalán tudatosan árasztották el a világot a Coca-Cola mellett az amerikai életérzéssel. Hogy miért felemás? Mert ők, akik alkotmányukban az előítéletek ellen küzdöttek, alakították ki magukról a hamburgerzabáló, zokniba rejszoló és söröspoharakba hugyozó középiskolások képét.

Mindeközben, ebben a földrésznyi országban, 14! (istenem hogy öregszem) évvel az első pités-zenetáboros film után azaz  2013-ban léteznek olyan helyek ahol egy középiskolai osztályteremben ilyen

 

és ilyen

előadások zajlanak.

A zenélés végén beszélnek is picit a srácok. Leteszem a pontot, hagyom őket szóhoz jutni.

 

Címkék: amerikai high school 2010es évek waterliars your work days i work nights indiefolk






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr605291620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.