minden napra egy zene

Mostanában ismét egyre többet szedem elő azokat a zenéket, melyek egy-két éven keresztül talán még az elektronikus tánczenéknél is jobban meghatározták a lejátszó tartalmát, és amiket átfogóan a downtempo címkével látok el legszívesebben. Nem tudom, hogy ez azért van-e, mert az életem éppen óriási pörgést igényel, én pedig erre nem igazán hajlok, vagy pedig egyszerűen elég sok idő eltelt azóta, hogy teljesen kimerítettem az idevágó műfajok iránti igényemet, de nem is igazán számít.  
Néhány hete futottam bele, hogy a !k7 kíváncsi melyik a legnépszerűbb DJ-Kicks, én pedig annak ellenére, hogy a legtöbbet nagyon szerettem (sokat közülök pedig annyit hallgattam, mintha fegyverrel kényszerítettek volna), szinte gondolkodás nélkül választottam ki a Kruder&Dorfmeister mixet. Lenyűgöző, ahogy ez a válogatás tartalmaz mindent, amit első körben a downtempóról tudni érdemes. Számomra legalábbis ez az a nagybetűs hangulat, ami miatt igazán megszerettem ezt a világot - és elnézve azt a szavazást, nem vagyok egyedül. 
De hogy ne legyen minden ilyen egyszerű: óriási szívfájdalmam, hogy a legszebb track, ami miatt sokszor képes voltam meghallgatni az egész mixet akkor is, ha amúgy nem erre vágytam (csakhogy a megfelelő környezetben halljam) - lemaradt a bakelitről. És bár emiatt nem találkoznak sokkal kevesebbet az említett barázdák sem a tűvel, így legalább mindig van kifogás, hogy miért hallgatom végig már megint a legendás K&D Dj-Kickset.