Túlzás nélkül állítható, hogy minden okom megvan a boldogságra: egyrészt ugye itt az Interstellar, ami akár még jó is lehet. Aztán, szégyen, nem szégyen, én csak most jöttem rá, hogy az eredeti Cosmos-sorozat fenn van Youtube-on, még egyébként magyarul is. De legalább rájöttem. (Így nem kell fáradni a letöltéssel.) És akkor a minap itt fekszem a szőrös szőnyegemen, hallgatom a legfrissebb egyveleget, és noha egy erősen komlózott sörön kívül semmilyen tudatmódosító kábítószert nem fogyasztottam, mégis teljesen a zene hatása alá/fölé kerülve süppedek és emelkedem hányaveti módon. Ez az a zene:
Nem is oly rég a Swans-koncerten éltem át hasonlót (megint csak valamirevaló kábó nélkül), még kevésbé rég pedig Budafok kertvárosában bandukolva csodálkoztam rá egy közelben szálló repülő hanghullámaira. Aranyos kis szeletei ezek a boldogságnak, olyannyira igaziak, hogy még szelfikkel sem kell őket demonstrálnom.
Utolsó kommentek