mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Boldogok a sajtkészítők!

2015.03.16. 18:00 - pszichedélia



Hiszen a mai napon üljük blogunk történetének ötödik születésnapját. Végezzünk egy gyors számolást: aszongyahogy, minden napra egy zene, vagyis ötször háromszázhatvanöt az ugyanannyi, mint egyezernyolcszázhuszonöt.

Ezernyolcszázhuszonöt!

 

 

Nekem aztán ne mondja senki, hogy egyszerű feladat néhány dalt csak úgy kiemelni ebből a temérdek mennyiségből! Annál ugyanis sokkal több a kedvenc. No de ha már ez a mai nap koncepciója, beállok én is a sorba. Íme az én ötödölőm:



Can - Moonshake

Tengereczki Pál, avagy az egyzene kraut nagymestere merészelte elkövetni az alábbi posztot még 2010 idusán.

Erős kezdés, nem vitás!

 

 

Az eredeti pasztőrért ide nyomjatok.

 


King Khan & The Shrines - Torture

Bicsértessék half nelson-t, aki megmutatta ezt a dalt! Frenetikus ez a Khan, ha valaki, akkor ő aztán csávó a javából! Csak úgy árad belőle az önbizalom, de nem a tenyérbemászós, hanem az a humorosan túlcsorduló fajta. A kuplungbéli koncertjük óta abszolút elfogult vagyok irántuk, keresztbe kasul hallgatván dalaikat.

 

 

Itt olvashattok a hírhedt King Khan és a medvedisznóember analógiájáról.

 


Talking Heads - Psycho Killer

Ez a dal varázslat, akarommondani Balázslat. Kész, vége, haccáz!

 

 


The Machine - Moons of neptune

Azt hiszi, annyi idős lehetett, mint a Kinder csokin a kisfiú, amikor először feltekintett az égre. Azóta is nagy lelkesedéssel tekergeti a  távcső tekerentyűit. A szavakkal is szereti ugyanezt tenni: csűri, csavarja, összekeveri, felcseréli, kifordítja, befordítja, hogy aztán ne maradjon más végül, mint egy kozmikus gigász brutyó.

 

 Az apróbetűsrészben még többet megtudhattok az égiekről. Itt, ni.



The Durutti Column - The Missing Boy

A kutyafáját, half nelson!

Ezt megint jól odacsináltad!

(Vagyis ide.)

 

 

 

 






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr427272353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.