minden napra egy zene

Ilyen címmel valószínűleg akkor is képtelen lennék mellőzni a blogról ezt a muzsikát, ha mondjuk valami ünnepelt Viva Comet-csökevény nevéhez fűződne. Szerencsére ilyen nem fordulhat elő, lelkemet kognitív disszonancia emiatt biztosan nem kínozza majd.   Viharváráshoz és…

Egy találós kérdéssel kezdem a mai posztot.  A klip és a szám alapján milyen nemzetiségű előadóra számítotok?       Páran biztos eltaláltátok. Dániában is isznak az emberek. Még sosem jártam ott, de egész sok dán ismerősöm van akik bizony inkább megerősítik a…

Ha tehetném, a vízparti büfék zenei repertoárját rendeletileg reformáltatnám meg, hogy a suttyótrensz és hasonszőrű társai helyett játsszanak például Molly Nilssont, indokolatlan mennyiségben méghozzá. Jó, mondjuk belőlem ne induljunk ki, mert én eleve nem konyítok a…

Bár mostanság nem túlságosan érdekel a labdarúgás, a magyarfocinak nevezett csökevény pedig egyébként sem érdemel szavakat, de hát az az igazság, hogy még mindig csak lakóhelyünk közelében van lehetőségünk átélni valami futballélményre emlékeztető izét, s meg kell…

Gótikus erotika, hah, avagy snájdig francia coldwave, némi kapósság növelő post-punkkal, Peste Noire-os és miegymásos kötődéssel. Optimális szélviharhoz (is).

Vannak azok a lemezek, amiket számtalanszor meg lehet hallgatni, egymás után többször is, amikor csak eszünkbe jut, és minden alkalommal ugyanazt az élményt nyújtják. Ezekre az albumokra nem egy, vagy két jobb szám miatt emlékszünk, kulisszaként vannak a tudatunkban ami előtt vagy…

Mekkora faszaság már ez! Jókora. (és még a konstans splitscreen sem zavar) Srácok, ha élőben is lehet hallani ezeket a kiborgokat is csípőből bólogatásra ösztökélő produktumokat, kérlek szóljatok! Emelem szkafanderem! (fotó: fb)    

A szentpétervári pszicheledikus- és stoner rock kombóban utazó különítmény nevével először kb. két éve, a Szóda piszoárja feletti csempék egyikén találkoztam -egy igen szépen megrajzolt, izgalmas színvilágban úszó- matricának köszönhetően (amit most ide akartam szúrni,…

A napokban megnéztem Jim Jarmusch új alkotását. A vámpírosat. Ez egy zeneblog, így a filmre nem vesztegetnék sok szót. Csak annyi személyes megjegyzést engednék meg magamnak, hogy az egész film alatt azon töprengtem, vajon ez direkt ennyire szar, vagy Jarmusch csak meg akarta mutatni,…

Az egyetemi kommunikációs tréningen – amellett, hogy Zoltánt kinevezték marslakónak, és szavak nélkül kellett elmagyarázni neki, hogy vegye fel és kösse meg a cipőjét - volt olyan gyakorlat is, hogy egy számodra ideális helyre kell képzelned magad. Én most is szeretnék egy…