minden napra egy zene

A duett egy elég nyerő és kifizetődő kategória, de elég kevés esetben végződik jól. Még az sem garancia, ha két tényleg tehetséges zenész kollaborál...jé. Nem. Most viszont nem ilyen párosról van szó, na. A mérsékelt indie rajongásom ellenére felismerem és elismerem…

Hardcore punk fundamentum, körültekintően adagolt nyárszagú reggaevel. Itt éppen nem. Kánikula. Izzadtság. I Against I.

Mi emberek, hasonlítunk egymásra. Kinézetre, s jellemre. Hogy ez miért jutott eszembe a bejegyzés kapcsán? Mert ezt a zenét hallottam már valahol, ezt a srácot láttam már valahol, valahol máshol ahol nem ő volt, de mégis.  Vannak olyan munkák is, azaz pontosabban fogalmazva…

Szeretem a nyarat és a meleget, még most is, amikor ültő helyemben izzadok, és így éjszaka sem mozdul a forró levegő a szobában. Kellene egy olyan ventillátor, mint amilyen a detektíves filmekben a nyomozók irodájában szokott lenni… A székben hátradőlve legyezem magam és egyszer…

Meglehetősen örömteli, hogy ezt az igen rokonszenves brooklyni társaságot sikerült egy ugyancsak szimpatikus helyen, "szarért-hugyért" elcsípni, mert mérget vennék rá, hogy mekkora jóságukból kifolyólag, a srácokkal legközelebb ilyen emberi közelségből, meg ennyiért nehéz lesz…

A második lemezük kapcsán már korábban megfordult itt Sav Bácsi és a Halott Ütemek, akiknek májusban napvilágot látott legújabb korongja is megér egy misét. A Black Sabbath  európai turnéján való részvételük meg legalább annyit, ahány állomásos a rituális…

Bevallom a török - és úgy egyáltalán bármilyen - rocktörténet a legkevésbé sem tartozik az erősségeim közé, így legnagyobb sajnálatomra nem szolgálhatok sem érdekes sztorikkal, sem pedig hasznos információkkal az Ersen kapcsán, de csak emiatt nem lett volna szívem kihagyni ezt…