mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Klaus Nomi - Total Eclipse (összegzés)

2013.01.30. 09:01 - bé.



Mi ez? hagyta el a kérdés a halandók száját megpillantva a hátracsúszott Mikiegeres frontvonal és mephisto-i smink alatt rejtőző bizarr kis karakter produkcióját. Hogy "ki ez?" egyikükben sem merült fel...

Klaus Sperber elméletileg a II. világháború idején, 1944 januárjában jött evilágra, a bajor Immenstadt tehénbőgéstől hangos, alpesi lankáin. Mikor először operát hallott a rádióban, már akkor eldőlt számára, hogy mi fán terem. Az alma viszont picit elgurult a fájától, ugyanis szinkronban előbbivel két pofára falta a pop-ot. Ez a fajta kettősség (pop-opera összegabalyodása) mindvégig megmaradt. Az összes zsebpénzét lemezekre költötte, sőt volt, hogy még a Mamma-tól is csent...amikor egy Elvis lemezzel állított haza, a rock'n roll-t zsigerből elutasító, igen szigorú asszony elkobozta azt, és egy Maria Callas koronggal "ajándékozta meg" helyette. Aztán Berlinbe ment zenét tanulni. A '70-es években jegyszedőként dolgozott a nyugat berlini Deutsche Oper-ben, ahol a függöny legördülte után kontratenor áriákkal árasztotta el kollégáit. Aztán jöttek a fülledt német melegbárok, mely közeg igen szűknek bizonyult Klaus szárnyfesztávolságának kibontakoztatásához. Ekkor úgy döntött, hogy New Yorkban próbál szerencsét, ahol igencsak dívott az újhullám. Kisebb lokálokban kezdte legalább annyira felejthető, mint komolytalan produkciók közé besűrítve. Nomi viszont szemetszúrt. Mindenki szájtátva ámult a hangon, (bámult a fizimiskán) amiről azt is kétségbe vonták, hogy belőle szökik-e ki.

A nagy áttörés '79 december 15-én következett be, mikor Joey Arias-szal karöltve, egy rózsaszín képernyőszájú plüss uszkárt húzva-vonva stroboszkópok kerszttüzében, David Bowie vokalistáiként léptek a Saturday Night Live színpadára. A fekete latexbe bújtatott marionettet a produkció után annyira rabul ejtette Bowie hacukája, ami egy 1930-as Tristan Tzara modell másolata, hogy nyomban fel is kereste annak tervezőjét. 

A lefelé fordított háromszög alakú plasztik szmoking (kosztüm) csokornyakkendő, elasztik zsúrnadrág, magassarkú hegyesorrú lakkcipő egyik pillanatról a másikra a védjegyévé vált. Pillanatokról beszélünk, mert a new wave ikonikus alakja 1977-től 1983-ig érte el mindazt amit (tisztelet-becsület)

1982, Urgh! A Music War című filmből egy elképesztő felvétel, ahol a Ritz-ben már galaktikus magaslatokban szárnyal miközben a zenekar az univerzumot szétrepesztő funk-rock-ot tol mögötte. Hipnotikus sci-fi-megszakad a Wifi!

A korántsem boldog életutat felölelő életrajzi filmje (The Nomi Song), a plakátra kattintva tekinthető meg, amiben többek között oldalvást kitipeg a hatalmas "N"-en vágott ajtón, mert szemből vállmerevítése miatt elférni képtelen.

Amikor már a penicillin sem segít...

1982-ben kijött a Simple Man.

Mindenki úgy gondolta, hogy egy fényes karrier kezdete ez, de a vége lett. Kórházi ágyán fekve (egy AIDS-et boncolgató műsort nézve) fedezte fel karján a kaposi-szarkóma jeleit. Az addig  páncélként viselt szmoking lehullt, és spanyol (malomkerék) gallér, és visszafojtott reneszánsz viselet váltotta fel. Ettől kezdve már kizárólag csak operákat énekelt, és nem a vidámabbakat.

 

Záróakkord  (A Nagy Finálé)

Henry Purcell Artúr Király-ának vérfagyasztó áriáját halála előtt pár hónappal adta elő Münchenben, hazai közönség előtt. A csont és bőr alkotta vázból fizikai fájdalmakkal meggyötörten túlvilági produkció szakad fel, s egy véget nem érő haláltusában végső megnyugvást lel, ahogy az utolsó kilehelt sorok elhagyják a feketére rúzsozott ajkat...  

"...Let me, let me,

Freeze again to death!"

1983. augusztus 6-án, 39 éves korában elment. Hogy hová...ki tudja. Talán oda ahonnan igazából jött, mert ,hogy nem evilági figura volt az is biztos.

Címkék: opera pop rock new wave 1982 homoszexuális avant garde AIDS Klaus Nomi






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr135049769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sea-you 2013.01.30. 20:03:55

Teljesseggel vallalhatatlan zeneket csinalt. Azt nem tudom megitelni, h jo enekes volt-e, de biztos.
süti beállítások módosítása