Mikor Erik Satie 1888-ban megírta a Gymnopédies-t (azaz a három gymnnopédiát - a mai napig nem tudjuk, mit jelent ez a görögből átvett szó, csak találgatások vannak, a meztelenségtől kezdve a vallásos áhítatig...) valószínűleg nem gondolta volna, hogy ilyen népszerű lesz majd, és ilyen sokan dolgozzák fel. 

Egy 2011-ben megjelent válogatáslemezen például olyan nevek adják elő a műveit, mint a Library Tapes, Hauschka, Peter Broderick, Dusin O'Halloran vagy Max Richter. A lista persze bejezhetetlen, nehéz olyan előadót találni, akit ha egy kicsit is érdekel a komolyzene, akkor ne nyúlt volna vissza a jó öreg Satie bácsiig. Sajnos a fentebb említett válogatáslemezről (szerintem méltatlanul) lemaradt Yuko Ikoma, aki a 2008-ban megjelent Moisture with Music Box című albumán egész sajátosan értelmezi át a három Gymnopédie-t: mint már a lemez címéből is kiderül, zenedobozon adja elő őket. 

Ha már tegnap arról volt szó, hogy zene világvégéhez, akkor most egy kicsit fordítsuk meg a dolgot. Ez itt az egyik legtökéletesebb zene az elalváshoz, álmodozáshoz, megnyugváshoz. Annyira finom és puha, hogy amikor délután fekszel az ágyadban az ablak mellett félálomban, meghallod, ahogy esik a hó. 

Yuko Ikoma a mama!milk együttes tagja, melyben egy Kosuke Shimizu nevű csellistával zenél. Sajnos Yuko weboldalán keresgélve nem sok mindent találunk róla, hacsak nem vagyunk perfektek japánból, vagy esetleg el tudjuk viselni a kedves Google fordító által létrehozott mondatokat, mint például: "Ismerős az orgona és a lábfej, a zenedoboz Temawashi a gyermekkortól kezdődően, önálló tanulás zeneszerző és harmonika." Annyi mindenesetre biztos, hogy a Satie feldolgozások mellett még egy másik lemezt is kiadott a saját neve alatt, a 2007-es esquisse-t.