minden napra egy zene

ez a hideghullám napszemüveg nélkül is feketére festi a tengert

Ha tehetném, a vízparti büfék zenei repertoárját rendeletileg reformáltatnám meg, hogy a suttyótrensz és hasonszőrű társai helyett játsszanak például Molly Nilssont, indokolatlan mennyiségben méghozzá. Jó, mondjuk belőlem ne induljunk ki, mert én eleve nem konyítok a…

A múltban való kalandozásaim után visszatérnék a mai zenékhez. Mostani alanyom Johann Healing bristoli producer lesz, aki Sorrow néven szórja zenéit. Sokat nem tudok róla. 2011 óta adja ki szeményeit EP-k formájában. Eleinte UK Garage és 2 Step témákban döngölt, később…

Ezen a héten rendezik meg az idei Rakéta Fesztivált (hétfőtől vasárnapig, szóval már javában tart), amit mostanság szokás agyon dicsérni különböző oldalakon ilyen-olyan nagyzoló jelzőkkel, és bár ezekben azért van több-kevesebb túlzás, ettől függetlenül ez a kis…

Ha már a még a várakozásokat is felülmúló múltkori Kyle Hall fellépésről nem írtam meg a beszámolót (hiába gyűjtöttem össze a három órás szettje alatt azt a sok-sok szuperlatívuszt), gondoltam legalább maradok Detroitnál és egy másik nagy tehetségének adok helyet a helyi…

Ritka a jó pop lemez, gondolta. Vagy csak neki van rá ritkán igénye. A pop zenétől mindig nagyon jó vagy nagyon rossz kedve szokott lenni. A rossz pop zene meg csak felerősíti ezt a hatást. Tetszett neki a Sunny Day In Glasgow neve. Vajon miért van az hogy minden "shoegaze", amiről…

Klasszikusokat illik, nem illik elővenni, hát még újrázni velük, igazán sajnálom, de kénytelen vagyok rendbontó lenni. Ugyanis a Másfél a nagybetűs Zenekar, amelyik főszerepet játszott serdülő korom kezdetén és bevezetett az alternatív zene izgalmaiba, anno a baross utcai bahia…