minden napra egy zene

2008 nyarán semmit nem utáltam annyira, mint az indie-t, de hála az égnek és a fantasztikus jellemfejlődésemnek, azóta már találtam egy csomó új dolgot, amit jobban utálhatok. Szerencsére idén nyáron is van bőven mit. Ellágyultam.

A nyúlkacsa lagziért kiált.

Sokasodjon vadul a FÍLINGÉRZÉS!

Kedves mi, elég nagy szerencsénkre megint kénytelen vagyok leírni, hogy szupergrupp, ami önmagában nyilván szart se ér/dekel, de a zenekar, aminek okán teszem, na az. Tehát, hogy kivételesen némi informatív tartalommal is bírjon a posztom; elég aranyos emberek, az Einstürzende…

Senki se fogja megbánni, ha elindítja ezt a videót. De tényleg. Szóval, ha ma még nem hallgattál New York Dollst, akkor most.  Legnagyobb főnökség, az élet igazi császárai, hard rock/punk rock/glam rock alap. (stb.,stb.) De komolyan. Mógyoróvaj helyett.

Gótikus erotika, hah, avagy snájdig francia coldwave, némi kapósság növelő post-punkkal, Peste Noire-os és miegymásos kötődéssel. Optimális szélviharhoz (is).

Ez elég nagy cucc volt anno, na jó, nem, de. Viszont a zene tényleg közepesen nem rossz. Lehetne róla jó sokat és főleg szépet mondani, mert elég ügyes a körítés és valóban nagyon csinosak a., ellenben ezt most nem erőltetem. Cserébe viszont alkalomhoz illően, szabadon…

 Ül a gyerek a sarokban, megállás nélkül zokog és közben keservesen szorongatja a régi játékát. A törődő szülő elveszi azt tőle, majd ad neki egy készlet színes ceruzát és egy tiszta lapot. A kis hülye pedig szépen, gondosan lerajzolja, amit elvettek tőle.   Vasárnapi…

Minek az a sok levegő? És szín?

Mivel a blogon nem politizálunk és már jóval korábban ikszeltünk is, most nem mondom, hogy itt az idő. Pláne, a Tiloson ellőtték ezt is és különben is viráglelkűek vagyunk, nem, tehát mindenki cselekedjen saját belátása szerint, meg amúgy is. Szóval, ha már úgy sincs…