minden napra egy zene

Na, itt van a kutya elásva.

Blogunk negyedik születésnapját ünneplő, megannyi zeneséget tartalmazó, első "kiadós" posztunk már olvasható is itt alant. (de lesz még ma több is!)   Matematikai tekintetben kiszámoltam: már huszonkettedik éve pörög a Thrill Jockey, mely független kiadóként, és…

Másnapok előtt.

minden idők legjobb csengöhangja! (szívem szerint) )  

Kedves nőtársaim, szó se essék szexizmusról, ugye, de ha szerencsésen megünnepeltük a tegnapot, itt az ideje visszatérni a mosogató mellé. 

Egyáltalán nem kérdés, hogy van-e miért imádkozni mostanában, az pedig talán kevéssé lényeges itt és most, hogy kihez intézzük. David Eugene Edwardsnak utóbbi nem téma, de ez ebben a pillanatban és helyen nekem sem. Az viszont inkább, hogy a Woven Hand műfaján belül az egyik…

Thomas Bede igen elegáns ausztrál bűnelkövető, 1928-as, csukott szemű (minek okán azok kinyitását megtagadta), rendőrségi portréjával dekorált borító mögött Aram Bajakian első saját neve alatt futó lemeze vibrál. Aram amúgy gitárt penget. Itt most trióban, és nem…

Teljesen őszinte érdeklődéssel teszem fel a következő kérdést. Amikor ti megláttok egy ilyen szakállat...   ... vagy egy ilyet...   ... vagy akár csak egy ilyet...   ... olyankor el tudjátok képzelni, hogy ezek a férfiak rossz zenét játszanak? De most tényleg és…

Vérciki vagy nem, a legnagyobb tutiságok egyike ez a szám. Őrülten dögös és laza, szinte pont úgy, ahogy Rod Stewart mesés szerkói. True Story.

A hét vége felé erősen lankadó önérzet visszaállításáért, szóljon a majmos vadságot követő enyhülés egy briliáns darabja... Puca-pumpáló zsenialitás, csinos, öltönyös férfiaktól. rémálom volt? nem? majd most.