minden napra egy zene

Csak hogy a vége előtt még eggyel bővüljön a feketelista...

elromlani milyen szépmondja krusovszky.a világgal való kétes viszonyomat az is jól mutatja, hogy a gyakran hallgatott számaim jelentős része tökéletes lenne a világvégére. a legtöbbről írtam is, sajnos, hiszen az alkalomra kellett volna tartogatni őket, más kérdés, hogy effajta…

Bármennyire is szeretem az R.E.M-et, erős túlzás lenne azt állítani, hogy ez a kedvenc számaim közé tartozik. De milyen aktuális, és pláne milyen jó, ha így nézzük: vége a világnak, mégis jól vagyok.

 Ha a maják annak idején nem mondtak hülyeséget, akkor szerintem az utolsó napunkat illik eképpen eltölteni:

Wooden Shjips nem először van a blogon, de mivel újabb becsléseim szerint ezekben a percekben ér véget minden, és esik szét a világ (azt hiszem, ez a megfelelő szakkifejezés az ilyen eseményekre), ezért minden bizonnyal utoljára. Bocs, ha mégsem.

Tudom, hogy nem túl precíz az előadó és a cím ilyetén meghatározása, de ennél pontosabban nehéz a fellelhető források alapján megnevezni a csodát, ami Buñuel és Dalí lassan százéves zseniális őrületének főcímdalaként felcsendül. És mivel nem tudom, mennyi lehetőség…