Richie Hawtin. Ez a név megkerülhetetlen, ha elektronikus (tánc)zenéről beszélünk, sokrétű munkásságának köszönhetően jópárszor fogunk még itt vele találkozni. Lemezlovas pályafutása 1989-ben, Detroitban kezdődött, zenéket 1990 óta ír. Számtalan művésznév mögé bújva (és ugyancsak sok formáció tagjaként) alkot-alkotott, melyek közül a legismertebb a számára világhírnevet meghozó műanyagember, azaz Plastikman. Neki amúgy is van most aktualitása, hiszen épp ezekben a percekben ér véget az újraélesztett Plastikman-projekt várva várt turnéjának debütáló előadása.
Ennek ellenére én mégsem Plastikmanről fogok most írni. Történt ugyanis, hogy Richie Hawtin az erre a célra létrehozott Concept 1 alteregó alatt 1996 minden hónapjában kiadott egy (összesen 12) lemezt, rajtuk 2-2 számmal. Az akkori partykon, klubokban játszott, mindinkább hatásvadász elemekkel operáló zenékkel ellentétben ezek a munkák szinte a semmiből építkeznek. Lecsupaszított szerkezetek, vég nélküli monotonitás, kattogások: hűvös minimalizmus. Hawtin még minimalistábban bánik a számok címeinek kiosztásakor, ugyanis nincs nekik olyanjuk. A ma bemutatott muzsikára utaló "11:22" is inkább számozás: ez a sorozat tizenegyedik lemezéről a sorozat huszonkettedik zenéje.
Jó hallgatást!
Utolsó kommentek