A két akrobata "mikrofonfrizurás" fenegyerek, a venezuelai Omar Rodriguez-Lopez és a mexikói Cedric Bixler-Zavala tehetnek erről, a - könnyen fogyaszthatónak korántsem nevezhető - komplex, pszichedelikus, progresszív-rockvarázslatról, ugyanis az "At the Drive-In" nevű el paso-i poszt hardcore csapat feloszlása után 2001-ben, ők ketten hívták életre a bandát.
A The Mars Volta név egy nyolctagú formációt takar, akik előszeretettel zúdítanak ránk, gyakran tizenöt-húszperces, minden konvenciótól mentes, hihetetlen energiában dúskáló opuszokat. Ezzel eléggé meg is osztják a hallgatóságot.
Mindenképpen türelem kell hozzá, hogy az ember el tudjon merülni ezekben a szerteágazó melódiákban, illetve, hogy felfedezze azoknak minden zegét-zugát. Én csak annyit javaslok Nektek: kitartás, mert az élmény fantasztikus. És bízom benne, hogy nem csupán a prog-rock feltétel nélküli hívei küldhetik rá önkívületlenül, hanem esetlegesen azok is, akik nem annyira mártóztak (még) meg ebben a műfajban.
Most pedig következzék a hatodik tétel, a 2006-os Amputechture korongról. A közel tíz perces szerzemény egy masszív - Zeppelin ízű - gitárriffre épül, precíz szólókkal, fúvósszekcióval fűszerezve, a rájuk jellemző kevert angol - spanyol metaforikus szövegvilággal.
Ahhoz, hogy minden pofátlanul makulátlan legyen, a kópék a producer-guru Rick Rubin segítségét vették igénybe, illetve elhívták picit vendégpengetni John Frusciante-t, a Red Hot Chilli Peppers bohém, ám annál zseniálisabb szólistáját is.
Önfeledt bolyongást mindenkinek!
Utolsó kommentek