Izland után most ismét Észak-Európára, nevezetesen Svédországra fókuszálunk. A stockholmi Adam Beyer a helyi barátaival és kollégáival (Cari lekebusch, Juel Mull) együtt igen sokat tett a svéd elektronikus zenei szcéna fellendítéséért, és ezzel együtt a "swedish sound" egy meghatározó iránya lett a kilencvenes évek technójának. A zenével korán barátságot kötött, 12 évesen egy ifiklub-szerű helyen dobolt, de már ekkoriban is saját lemezjátszókról, dídzsézésről álmodozott. 13 éves volt, amikor apja elhunyt, s a rá maradt kevéske pénzből meg is valósította az álmát: vett 2 lemezjátszót. Innentől kezdve csak a lemezpörgetésnek élt, s Joel Mull megismertette vele a samplerek, dobgépek világát, ami zeneírásra ösztönözte. '95-ben aztán megjelent az első önálló lemeze, a kizárólag dobokra épülő Drum Codes 1. Később a kiadójának is ezt a nevet (pontosabban a Drumcode-ot) adja, mely a már említett svéd techno hangzás egyik úttörő labeljévé nőtte ki magát. 2002-ig sokat finomodott a stílusa, ekkor jelent meg harmadik stúdióalbuma, az Ignition Key, amin a techno mellett már könnyedebb tech house muzsikák is találhatók. A címadó "dalról" 2 remix is készült, melyek közül szerintem a Speedy J-féle viszi a pálmát. A Richie Hawtin által felfedezett Jochem Paap kettő album erejéig még az örök pionír Warp kiadónál is vendégeskedett, később az erősen loop-orientált, kemény techno liveactjeivel kergette őrületbe a közönségét. Sajnos a neve mostanra kissé megkopott, de érdemeit nem feledjük, így én ezzel a művel szeretnék emléket állítani a második aranykorának. Egyben reménykedem: egyszer még visszatér közénk vmi ütős anyaggal, mert szerintem van még benne potenciál. Kár lenne érte.