Sokan, sokféleképpen próbálták már ötvözni a rockot és az elektronikus zenét, változó sikerrel. Van aki a hangzását akarja bővíteni, megint mások a gyökerekhez való visszajutást látják ebben, esetleg divatból csinálják. Úgy érzem, hogy a megannyi klubslágert (például a Moan-t, vagy a  Röyksopp - What Else Is There-re készített remixét) összehozó dán fiatalember sajnos kicsit mellényúlt, amikor a pár hete megjelent legújabb albumán ilyen fúzióval kísérletezett. Első meghallgatásakor a második számtól az utolsóig azt vártam, h képes lesz a - nagyszerű alapot jelentő - nyitó zene szintjét hozni, lehet, hogy fordított sorrendben már a közepén feladtam volna. Jelentéktelennek éreztem őket, sokszor már oda sem akartam rájuk figyelni, s ez sajnos később sem változott. Ellenben a már említett első szám rögtön az egyik kedvencemmé vált. Nagyon ízlésesen vegyíti benne a 2 műfaj jellegzetességeit, emellett ennek a műnek már "súlya" van, lehetetlen nem komolyan venni. Szinte érzem benne az őserőt.

Remélem ti is érezni fogjátok.