Ha már elindítottátok, ne ijedjetek meg a szándékolt, recsegős lo-fi hangzástól, ki fog tartani a végéig, de cserébe megfellebbezhetetlen, magával ragadó tömörség vár rátok (ha még nem szól, elég csupán egy pillantást vetni a lent gomolygó hangfoszlányfelhőre, hogy efelől bizonyságot nyerjetek). A keddi motel után most egy külhoni szállót is kipróbálhattok, ráadásul a Neutral Milk Hotelnek egy másik e heti poszt főszereplőjével is van kapcsolata, merthogy az R.E.M.-hez hasonlóan őket is a Georgia állambéli Athenshez szokás kötni, még akkor is, ha alkotóbázisuk nem mindig oda volt bejegyezve. A Jeff Mangum vezette banda nagyjából egy évtizednyi munkássága egy igen remek albumban csúcsodott ki 1998-ban (hogy aztán a közegből történő kiábrándulást követően, kisvártatva gyakorlatilag véget is érjen). A lemez - ha kezdetben nem is - a későbbiekben anyagi sikereket is hozott a fiúknak, nem beszélve a közönség és a kritikusok elismerő szavairól, hiszen sokan ama időszak egyik legjobbjaként emlegetik a kiadványt, melyet egyszerre jellemez az akusztikus és elektromos megközelítés (már ami a gitárt illeti), a fuvósfutamok, no meg a merész, provokatív szövegek és az ezeket formába öntő, sajátos vokál.
A Holland, 1945 az egyik legnépszerűbb darab, melynek oka minden bizonnyal a pusztító, de mégis üde s kellemes gitárfolyam, no meg az ezt helyenként ellenpontozó és kiegészítő, folkra hajazó befúvás, ami alaposan odasuhint az ember elméjére, ez aligha lehet vitás; és akkor még nem beszéltünk a dalszövegről, mely igen különleges módon közelít meg egy - úgyamúgy - nem éppen vidám témát. Ezzel kapcsolatosan fel is tenném a kérdést, hogy szerintetek ki lehet a megénekelt (német-)holland leány? Mihelyt megfejtitek, tudni fogjátok.