Egyszer már érintőlegesen hozzányúltam a Rock'n'Rolla OST-hez, és ma engedelmetekkel ismételten ezt fogom tenni. Mint már akkor is céloztam rá, szerintem nagyon frankó srác ez a Ricsi gyerek. Bizonyára akadnak segítői, és nem egyedül szelektál, de függetlenül mindettől látható, hogy nagyon csípi a dögös muzsikákat, és én ezért egyszerre tisztelem, s becsülöm őt.
Ha pedig dögös zenékről van szó, akkor azt hiszem, nehezen találhatnánk jobb korszakot a 60-as éveknél. Ekkor alakult például a mai posztunk tárgyát képező (még a punk korszak előtti) punk attitűddel megtűzdelt, rock'n'rollban pácolt, tacomai garázs rock banda a The Sonics is.
A zenekar nem volt túl hosszú életű. Az 1960-as kezdetekkor még instrumentális zenei egyletként tevékenykedtek, majd jónéhány tagcsere után a szekér 64-ben kezdett beindulni, mikor Gerry Roslie magához ragadta a mikrofont, és a banda eslső számú énekese lett.
3 album elkészítése után, a brutális hangzásáról elhíresült The Sonics 67-ben tulajdonképpen feloszlott. Utolsó albumuk nem érte el a várt sikereket, a zenekar "eredeti" tagjai egyesével kiléptek (egyetemre mentek, más együttesekhez csatlakoztak stb. Az alábbi számban elkövetett tébolyszólóért felelős szaxofonos Rob Lind például vadászpilóta lett a vietnámi háborúban). Ugyan a banda gyakorlatilag nem szűnt meg, de az időközben száz százalékban lecserélődött tagokból álló (új) zenei gyülekezet már nem az volt mint egykoron. Így hát a rajongók innentől számítják kedvencük halálának évfordulóját.
A most - és a filmben is - hallható beadandójuk, a Here are The Sonics című első nagylemezükön található. Igazi elmeháborodott rock'n'roll. A mellett, hogy valószínűleg kiválóan lehet rá pajtát bontani, szerintem a zuhanyrózsába éneklés világbajnokságának is kötelező eleme kellene legyen.
Azt mondom, le a modern stúdiók kristály tiszta hangzásával! Koszt, mocskot és transzformátort mindenkinek! SOKAT!
Yeah baby!
Utolsó kommentek