Két héttel ezelőtti posztom alá írt egyik kommentemben felbukkant Natalie Merchant neve, így ihletet kaptam, hogy bizonyítsam az ott elhangzott mondatomat: "nagy művész". A karrierjét a 10,000 Maniacs nevű alternatív bandában kezdte, de én csak a második szólóalbuma, az Ophelia kapcsán ismertem meg. És bár azóta igyekeztem beszerezni mindegyik lemezét, ez az album magasan vezet nálam, annyira jól van összerakva. Intelligens zene és szövegek jellemzik, és ahogy a címadó dala és a hozzá készített videó bemutatja a női archetípusokat, ahhoz hasonlóan szépet szerintem ritkán látni. Nem hiába nevezték már őt a pop Emily Dickinsonjának, és a gondolkodó férfiak Madonnájának.
Az Ophelia mellett ma a Thick As Thieves című dalt is szeretném megmutatni nektek, mert zeneileg ez a nagy kedvencem az albumon. Natalie Merchant eleinte egy szál zongorával, egy-egy akkordot leütve bizonyítja, hogy elég egy tiszta és természetes hang, hogy betöltse a teret. Amikor pedig az ének mellett és azzal váltakozva a gitár is feltűnik, az számomra leírhatatlan: annyi érzéssel telve szól és sír az a hangszer, hogy mindig libabőrös leszek tőle. Amit pedig a harmadik perc után művel: mintha a gerincemen menne végig minden egyes hang.
Utolsó kommentek