mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metal (40) metál (28) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Natalie Merchant - Thick As Thieves

2010.07.10. 09:00 - leveletkaptamlájf



Két héttel ezelőtti posztom alá írt egyik kommentemben felbukkant Natalie Merchant neve, így ihletet kaptam, hogy bizonyítsam az ott elhangzott mondatomat: "nagy művész". A karrierjét a 10,000 Maniacs nevű alternatív bandában kezdte, de én csak a második szólóalbuma, az Ophelia kapcsán ismertem meg. És bár azóta igyekeztem beszerezni mindegyik lemezét, ez az album magasan vezet nálam, annyira jól van összerakva. Intelligens zene és szövegek jellemzik, és ahogy a címadó dala és a hozzá készített videó bemutatja a női archetípusokat, ahhoz hasonlóan szépet szerintem ritkán látni. Nem hiába nevezték már őt a pop Emily Dickinsonjának, és a gondolkodó férfiak Madonnájának.


Az Ophelia mellett ma a Thick As Thieves című dalt is szeretném megmutatni nektek, mert zeneileg ez a nagy kedvencem az albumon. Natalie Merchant eleinte egy szál zongorával, egy-egy akkordot leütve bizonyítja, hogy elég egy tiszta és természetes hang, hogy betöltse a teret. Amikor pedig az ének mellett és azzal váltakozva a gitár is feltűnik, az számomra leírhatatlan: annyi érzéssel telve szól és sír az a hangszer, hogy mindig libabőrös leszek tőle. Amit pedig a harmadik perc után művel: mintha a gerincemen menne végig minden egyes hang.

 

 

Címkék: amerikai feminizmus zongora alternatív 90es évek emily dickinson natalie merchant






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr612131794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

firdaws 2010.07.12. 12:36:39

Szépen kimunkált, mély, nyers, karizmatikus hang az övé. Megkapóan közvetíti mi is az a szembetűnő különbség egy fiatal és egy érett énekhang között (mint ahogy fiatal álmodó, kalanvágyból innen-onnan egy ismeretlen cseppet magáévá tevő csitri és egy érett nő között).
Nekem a Saint Judas című száma is tetszik, bár ennél "kissé" keményebb zene, keményebb hanggal, bádogosan pengő bendzsóval megfűszerezve.
www.youtube.com/watch?v=3NKcFoLxPmQ

Tengereczki Pál · http://egyzene.blog.hu/ 2010.07.13. 20:58:14

ez nagyon remek zene, köszönöm, hogy megmutattad

gyurmapok 2010.07.14. 12:34:35

Általában az ilyen zenék csak simán tetszenek és egyáltalán nem ájulok el tőlök, de te már megint kifogtál rajtam, mert ez hihetetlenül lenyűgözött :)
süti beállítások módosítása