mixünk!

Utózöngék

KONCERTAJÁNLDA

 

 

 

 

 

lemezmustra.jpg

 

 

 

 

 

Címkék

2000es évek (423) 2006 (29) 2007 (24) 2008 (33) 2009 (56) 2010 (69) 2010es évek (250) 2011 (91) 2012 (96) 2013 (110) 2014 (73) 60as évek (66) 70es évek (72) 80as évek (81) 90es évek (174) akusztikus (23) alternatív (75) alternative (68) alternative rock (40) ambient (73) amerikai (262) angol (160) black metal (20) blues (32) brit (42) doom (27) downtempo (48) dubstep (21) egyzene születésnap (61) electro (22) elektronika (253) elektronikus (44) experimental (143) filmzene (50) folk (73) francia (63) funk (20) garage rock (21) hardcore (20) hard rock (30) hiphop (44) house (60) idm (22) indie (92) indie rock (28) instrumentál (25) izlandi (35) jazz (73) kanadai (25) klasszikus (23) krautrock (24) legcikibb kedvenc (25) magyar (70) metál (28) metal (40) minimal (32) német (51) new wave (26) ninja tune (21) noise (21) orosz (22) pop (97) post-punk (26) poszt rock (29) pszichedélia (172) punk (55) rock (299) shoegaze (28) soul (27) soundtrack (35) stoner rock (20) svéd (33) techno (105) zongora (28) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Deerhunter - Hazel St.

2010.09.05. 09:00 - half nelson



Dalok az utcából I.

Tavaly egy Grizzly Bear koncert előtt vagy után merült fel egy beszélgetés során a kérdés, vajon van-e csúnyább énekes/frontember manapság Ed Droste-nál. Akkor megfeledkeztünk Bradford Coxról. De nem is lenne fair őt ebben a kategóriában versenyeztetni.

A Deerhunter zenekar dalszerzője ugyanis születésétől fogva Manfar szindrómában szenved, amely betegség leglátványosabb tünetei közé szokatlanul hosszú és vékony végtagok, fejletlen izmok, illetve egymásra torlódó fogak tartoznak. Ezek után nem nehéz elképzelni, ahogy a kamasz Cox bezárkozik egy tipikus amerikai külvárosi lakás emeleti szobájába, megnézi kedvenc filmjét, az Ollókezű Edward-ot, majd (szerencsére) elalvásig hallgatja a Stereolab és a My Bloody Valentine lemezeit.

Bradford Cox mára az egyik leginkább körülrajongott bloghőssé vált. A Deerhuntert a független zenei sajtó imádja, emellett már túl van két Atlas Sound néven kiadott szólólemezen.

A Hazel St. a zenekar áttörést hozó, 2007-es, Cryptograms című lemezén található. "Words are familure"- énekli hősünk, úgyhogy én nem is ragoznám sokat a dolgot, mert maga a dal adja a legpontosabb hangulatjelentést Cox kamaszkoráról.


Címkék: usa 2000es évek post punk deerhunter bradford cox shoegaze cryptograms hazel st. ambient punk






A bejegyzés trackback címe:

https://egyzene.blog.hu/api/trackback/id/tr912269196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

D-moll Hill · http://egyzene.blog.hu/ 2010.09.05. 22:08:29

mitagadás, valóban az. sokadszor hallgatom, köszi! :)

gyurmapok 2010.09.06. 09:00:19

nem is tudtam, hogy a deerhunter frontembere van az atlas sound mögött (pedig mindkettőt imádom)
süti beállítások módosítása