Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három jóbarát, név szerint Tomasz
Kukurba (hegedű, brácsa, ének, ütőhangszerek), Jerzy Bawoł (harmonika)
és Tomasz Lato (nagybőgő), kik a Zeneakadémia elvégzése után fejükbe
vették, hogy zenei-kulturális gyökereik és érdeklődésük fonatának mennél
pontosabb tükörképét hozzák létre. Így lett hát, hogy az 5752-53. esztendőben
Kazimierz-ben, mely Krakkó egykoron hét zsinagógával felvértezett s forró
maceszgombóc leves gőzében és a sütőkből éppen kihúzott füstölgő flódnik
árasztotta fahéjas alma illatfüzérben hömpölygő varázslatos kis zsidónegyede,
megalakult triójuk, mely a Kroke, vagyis szülővárosuk jiddis nevét kapta.
Mindhárom legényben ott motoszkált a dzsessz váratlansága és merész volta,
amit gondolták egy jókora kondérba öntik egybe a régivágású komolyzenével
és a hagyományokkal jól összekeverve-kavarva alakítják kifelé saját stílusukat,
melyet egyszer a mély melankólia, máskor pedig a játékosság, vidámság
jellemez majdan. Mára már kilenc stúdiólemezük "okmányolja" sikerességüket.

Itten hallható zenéjükben a tagok hihetetlen élművészi improvizációikkal
adnak egyéni hangot az elegynek és tesznek korántsem hamis tanúbizonyságot
New York-i diaszpórában gyökeret vert művésztársaiknak arról, hogy a mai
világ füleire "modernizált" tradicionális klezmert mifelénk sem akárhogyan űzik.

6:37 Szertefoszlik a bú, s átadja helyét a mulatságnak.