Egy zavart tudatállapotú robot maró folyadékot vizelt a szőnyegre. A szőnyeg külön bejáratú véleménye szerint ez azért mégsem volt annyira maró, mint amennyire azt bárki más gondolná, de mit volt mit tenni, egy viszonylag szabályos kör alakú lyuk keletkezett rajta. A lyuk korábbi szőnyegrésze – mely megszűnt létezni, mint ha sose lett volna –, ha megállítanánk az időt, és megfognánk azt a pillanatot, amikor rájön, hogy ő a következő pillanatban nem lesz, nos e pillanatban a leendő nem leendő rész mélységesen elszégyellte magát, hogy ő most akkor mindjárt megszűnik létezni, majd még ugyanebben a pillanatban (tehát amikor rájön, hogy a következő pillanatban már nem lesz a szőnyeg része) nagyon elkezdte sajnálni mind magát, a maró vizelettel körbehatárolt részt, mind pedig a maró vizeleten kívüli részt, hogy ők akkor most ketté válnak. Eddig ugyanis meglehetősen jól megvoltak együtt, mi több, láthatóan mindig is egybe tartoztak. Nos. Most indítsuk el ismét az időt. A maró húggyal körbehatárolt rész – a későbbi lyuk – tehát felszívódott, és hirtelen látható lett a parketta, amin a szőnyeg feküdt. A parketta életében is új szakasz kezdődött, eddig ugyanis szégyenlősen megbújt a szőnyeg alatt, most azonban a világ kitárult előtte, és nem mellesleg ő is megmutathatta magát a világnak. Mindazonáltal kicsit émelygett, mert a szőnyeg vékony volt, elnyűtt, és így némi mennyiség neki is jutott a zavart tudatállapotú robot maró vizeletéből. De a parkettát nem olyan fából faragták, hogy tartós egészségkárosodást szenvedjen az ilyesmitől. Nem bizony. Így hát vett néhány mély levegőt, és felocsúdva az első sokkból félhangosan motyogni kezdett valamit, ami nem ide kívánkozik. A maradék szőnyegnek égett a feje, ilyent még nem baszott – mondta a parkettának -, hogy lyuk keletkezik rajta, és – folytatta –, attól tart, hogy nagyon ki fogja nevetni őt a többi szőnyeg, meg a falvédők, tapéták és kárpitok. Próbált a szőnyeg felgyűrődni, hogy eltüntesse friss lyukát, de az eredmény amúgy is faramuci lett volna, még ha sikerül is, azonban szőnyeg úrfi erősen legyengült a maró vizelettől, amúgy sem volt formában, ráadásul, mint már említésre került, elnyűtt és vékony volt, így erőtlen. Mindemellett és ráadásul a felbátorodott parkettarész megkedvelte a kialakult helyzetet; igen, tetszett neki nagyon az előtte kitárult világ. Kicsit kilátott az ablakon, és fákat, felhőket ismert meg, feltámadt benne valami ösztön, és az ablakon tükröződő körúti fűzfában egy távoli rokonát vélte felfedezni. Ez persze csak egy amolyan örömtől ittas delíriumos parkettaképzelgés volt, de ahhoz untig elég, hogy a szőnyeg el-elhaló próbálkozásait önnön hiánya elfedésére, megakadályozza. A zavart tudatállapotú robot némi tanácstalan álldigálás után nyikorogva száznyolcvan fokos fordulatot tett, és kinyikorgott a szobából.