Bár mind az öt megállón keresztül erősen gondolkodtam hazafelé az éjszakain, hogy melyik muzsikát is válasszam, csak nem sikerült kitalálnom semmi különlegeset. Az a helyzet, hogy a hétfőm legfontosabb része valahol az, hogy írjak pár mondatot arról a zenéről, amely éppen a leginkább jellemez, vagy valahogy előkerült a múltból és addig kísért, amíg nem írok róla pár mondatot itt. Na most tudni kell azt is, hogy a blog indulásakor nem igazán számított melyik napon oszthatom meg veletek egy-egy kedvenc zenémet, szeptember óta viszont ezen a napon van talán a legkevesebb szabadidőm. Ugyanakkor nem szívesen válnék meg ettől, hiszen akárhogyan is nézem, igencsak fontos számomra az összes keddi nap, hiszen egy kedvenc zenémet oszthatom meg veletek.
Ezeket a hétfő estéket az elmúlt időben sajnos a barátnőm szenvedi meg leginkább, mikor nála csapkodom a billentyűzetet még éjszaka, hogy x-edszerre is átalakítsam azt a pár mondatot, amely egyébként teljesen mellékes a választott darabok mellett. Most viszont apróbetűsrész kolléga születésnapjának ünnepléséről estem haza, ahol mellesleg a kis blogunk 90%-a is jelen volt, és jó lenne úgy csinálni, mintha rettentő sok fontos dolgot megbeszéltünk volna, de valójában csak rettentő jól éreztük magunkat. Annyira, hogy kivételesen annyi erőm sem maradt, hogy egy - szerintem - érdekesebb posztot összehozzak.
Szóval kis gondolkodás/kattintgatás után jöjjön egy roppant vidám zene, amivel egyrészt még egyszer sok boldogságot kívánok az egyzene csapat nevében a kedves kollégának, másrészt pedig amitől talán ti is jobb kedvre derültök majd, hiszen vidámnak lenni általában jó dolog.