- Egy cuki srác, és nagyon jó zenéket csinál. Családos... asszem. - Mondta a lány, mikor azt kérdeztem: ki ez, aki miatt már órák óta nem kapcsolod ki az ipodod?
- Banco De Gaia - folytatta.
- Jaaa, Toby Marks! - kiáltottam fel, de szemmel láthatóan nem tudta, miről beszélek. - Toby Marks! - ismételtem - ő alapította a zenekart.
- Zenekart? - kérdezte. - Azt hittem, ez egy ember.
- Hát, ma már egy ember, de eredetileg asszem hatan voltak, csak aztán az évek során elfogytak, és Toby maradt egyedül... Bár nemrég volt egy nagy koncertjük. 20 éve alapították a bandát. Arra újra összeálltak páran az eredeti felállásból... Érdekes egyébként, tudtad, hogy anno egy metál zenekarban dobolt? Még a hetvenes években - persze nyilván nem tudta, én meg nyilván vagánykodni próbáltam.
- Nee, tényleg? Egy metál zenekarban? Durva!
- Jaa, durva. Sőt, ha jól tudom egy időben, még mielőtt megfertőzte volna az acid láz, és elektromos kütyüket kezdett volna vásárolni, Beatles számokat is játszott. Akkoriban költözött Angliából Portugáliába és ebből élt. Bárokban zenélt.

Majd benyúltam a táskámba, és elővettem egy lemezt.
-Ezt ismered? Ez az egyik legismertebb albumuk, még '95-ből.  A Last Train to Lhasa... Nem? Tessék, itt van, majd hallgasd meg. Szerintem tetszeni fog.

Tágra nyílt pupillákkal megköszönte, berakta a táskájába, és egyúttal az ipod is bekerült mellé.

Na... Ilyen egyszerű bevágódni egy lánynál.