Azt hiszem, még gyerekként, Robert De Niro Bronxi mese című maffiás-gengszteres filmjében hallottam először a birminghami Moody Blues eme örökbecsű remekét. Láttátok a filmet, ugye? Ha mégsem, akkor a következő bekezdést ugorjátok át, a belé rejtett hivatkozást pedig véletlenül se nyissátok meg.:)
Akkor szól a muzsika, mikor az olasz srácok elég rendesen megvernek néhány, a negyedükön átbringázó fekete fiatalt. Szerintem egészen zseniális, ahogy a megrázó képsorokat felerősíti egy látszólag oda nem illő zene és dalszöveg. Egyébként az egész film tele van a korszak jobbnál jobb nótáival, amik szinte gyorsabban váltják egymást, mint a Trainspotting betétdalai (pedig ott aztán van pörgés), úgyhogy a magamfajta igen nagy örömét leli a film megtekintésében.
Persze a dallal való első találkozásomkor (ami így is késett csaknem harminc évet) még nem tudtam, hogy mi ez, ki jegyzi és miről énekelnek. (Bár olvastam olyan angol anyanyelvűek véleményét is, akik - minthogy csak rádióban hallották - évtizedekig azt hitték, hogy "Knights In White Satin" a dal címe és első sora - szóval másnak is voltak kérdőjelek a fejében. Azt mondjuk hozzátenném ehhez, hogy minket a barátaimmal ez speciel biztos nem kavart volna meg, mert kedvenc sorozatunk történéseinek megvitatása közben a knight szót mi mindig jó erős szó eleji kával ejtettük.) Persze most már szerencsére utána lehet nézni mindennek, megtudhatjuk, hogy a rockot a komoly zenével ötvöző együttes 1964-ben robbant be Go Now című számával a köztudatba, és néhány oszlás, majd újjászületés után a mai napig létezik, de a lényeg igazából az, hogy ez itt egy igen jól sikerült dal, ami nem véletlenül vált klasszikussá. És lassúzni is lehet rá.
Én most beágyazom ide az eredeti videót, mert amolyan kordokumentumként is felfogható, de szerintem sokkal hatásosabb megnézni a Bronxi mesét.
(A bajuszt és a fuvolaszólót külön ajánlom.)
Utolsó kommentek